Yamahám kálváriája – II. rész

Szöveg és képek: Amrein László

Folytatódik a Yamaha kálváriája

A kölcsönadás eredménye egy görbe kormány, és egy horpadt tank lett. A kormányjavítás már rutin munka volt. A horpadt tankot a jól bevált módszerrel próbáltam javítani: nagy nyomású levegővel való kinyomatással. Hát ez nem igazán jött össze, mert frankón szétnyomattam a tank alját! Használhatatlan lett.

Januárra tudtam is szerezni egy tankot (Olaszországból érkezett Svédországon keresztül – ezt ne kérdezzétek, ez szintén egy különös sztori 🙂 ). –1000 fok, de nekem muszáj volt “próbakört” menni az új tankkal. 🙂 Mondjuk nem sokat próbálgattam, mert qrva hideg volt. Lassan eljött a tavasz. A melegedő idő, egy balatoni kiruccanásra csábított. A városból kiérve, már meg sem lepődtem egy rendőri igazoltatáson. Viszont meglepődtem mikor a szerv közölte, hogy lejárt a műszakim már több hete. Lelkes fogadkozás után nem képezte elkobzás tárgyát sem a forgalmim, sem a rendszámom.

Telt múlt az idő, és kezdett melegedni az időjárás. Anyagi helyzetemből kifolyólag még mindig nem volt műszakim, de, mikor néha tudtam kicsit tankolni, azért lopva tettem néhány kört a városban. Az egyik ilyen kirándulásom alkalmával utol értem egy kocsisort, egy rendőrautó ment elöl. Úgy intéztem, hogy mindig legyen közöttünk pár autó. Egy kereszteződéshez érve (ez a hely még fontos szerepet fog játszani a továbbiakban) elfordultam jobbra, mivel a rendőrautó egyenesen folytatta az útját. Kb. 50-60 m megtétele után megfordultam, hogy az eredeti irányomban folytassam az utamat, abban a hiszemben, hogy a rendőrök már messze járnak. Ahogy visszaérek a kereszteződéshez, látom ám, hogy a rendőrautó villogó kék lámpával közeledik a kereszteződés felé, üldözési tempóval! Ebből azt a következtetést vontam le, hogy ők is megfordultak. Amint megláttak, keresztbe fordultak az úton előttem, ebből meg arra következtettem, hogy miattam forgolódtak ezek. Kiugráltak az autóból és olyan arcot vágtak, mintha éppen most ütöttem volna el egy gyalogost. Az igazoltatás ennyiből állt:

– Jó napot kívánok. Kérem a forgalmi engedélyt!

Ekkor kezdett ébredezni bennem a gyanú, hogy ez ugyanaz a rendőr lehet, aki a múltkor elengedett. Mivel most sem volt a forgalmiban az a fránya pecsét, ami a műszaki vizsgát igazolja, fölöttébb érdekes párbeszéd zajlott le közöttünk.

• Kedves László, ahogy látom, még most sincs műszakija – így a rendőr.
• Hát, izé, szóval az úgy történt, hogy………. kezdtem a magyarázkodást, de a rend szigorú őre csak annyit mondott, hogy: Szerelje le a rendszámot.

Értitek? Csak úgy egyszerűen: szerelje le a rendszámot! Hm.

• Nincs szerszámom – adtam meg a frappáns választ.

De, úgy látszik a rendőr készült, mert rövid búvárkodás után egy elnyűtt csavarhúzót halászott elő a csomagtartóból, és diadalmas mosollyal nyújtotta át.

• Sajnos nem értek hozzá – kerestem a kibúvót.
• Semmi baj – mondta ő. – A helyzet a következő. Kihívunk egy autómentőt, az beszállítja a motorkerékpárt a kapitányságra, majd hívunk egy autószerelőt, aki leszereli a rendszámot, és ezek költsége önt terhelik.

És itt vett gyökeres fordulatot az ügy. Rá kellett döbbennem, hogy milyen könnyen befolyásolható az ember.

• Hol is az a csavarhúzó? – kérdeztem én.

Nem is volt olyan bonyolult kipattintani a rendszámtartó füleket, mint ahogy azt először gondoltam. Ismét gazdagabb lettem egy útvonal engedéllyel. Most már mindenképpen muszáj volt műszakiznom a motort. Ez június első napjára sikerült is. Kb. 2-3 napig tudtam áldozni a motorozás örömeinek, mikor ismét beütött a krach. Hhhrrrmmmh. Egyik este pár haverommal beszélgettem a város főterén, mikor feltűnt egy rendőrautó, amely már másodszor gurult el mellettünk szép lassú tempóban. Úgy éreztem nekem most mennem kell. Elindultam a már korábban említett kereszteződés felé. Húztam egy gázt, mert ebben a kereszteződésben egy kellemes ívű kanyar található. Már kezdtem volna ráállni az ideális ívre, mikor egy autó ( nem VW 🙂 ) próbált átslisszolni keresztben, a mackósajt (elsőbbségadás tábla) ellenére. Már vészfékezéssel sem tudtam megállni, és neki ütköztem az autó hátsó kerekének. Az autó még gurult pár métert mielőtt megállt. Úgy kellett utána futnom. Kapásból lerúgtam a hátsó lámpáját, majd elkezdtem kihúzni a sofőrt. Ekkor megszólalt mögöttem egy hang:

• Hé, hé, ne balhézz már!

Hátra fordulva látom, hogy egy rendőr az. Ez igen – gondoltam – ez aztán a gyorsaság! Mint később kiderült, őket láttam előtte, és igazoltatni akartak, csak mire megfordultak, én addigra már nem voltam ott. Mire utolértek, addigra meg már állt a balhé. Szó szót követett, hogy ki a hibás, mert a rendőrök felajánlották, hogy intézzük el egymás között betétlappal.

– Oké, ha kapok betétlapot nekem jó- mondtam én.

De, az autós is betétlapot akart (pedig csak a hátsó sárvédője horpadt egy kicsit be, na meg a hátsó lámpa, ugye), az én motorom meg jól nézett ki. Nem tudtunk megegyezni, így nem maradt más hátra, mint a helyszínelés. A rendőr elővette a kis talicskáját, és elkezdte mérni a féknyomomat. 19.5 m-t sikerült neki kitalicskáznia.

• Mennyivel jöttél? – szegezte nekem a kérdést.
• Ötvennel – válaszoltam.
• Na, most komolyan. – kételkedett a válaszomban.
• Komolyan ötvennel jöttem. Lakott területen belül 50 km/h a megengedett maximális sebesség. – fitogtattam Kresz tudásomat.

A későbbiekben sem ismertem be többet. Megtörtént a helyszínelés. A motort és az autót elvitte egy autómentő, mert lefoglalták őket szakértői vizsgálat céljából. A kapitányságon felvették a jegyzőkönyvet, és mehettem is haza. Kb. 1 hónap elteltével jött az értesítő, hogy mehetek a motorért. (Hát mit mondjak, nem kapkodták el.) A motort hazavittem, majd a biztosítóval felvetettem a kárt, arra az esetre, ha a szakértői vizsgálat számomra pozitív lenne. Teltek a hetek, hónapok, és lassan vége lett a nyárnak, én meg ott álltam egy törött motorral, pénz nélkül.

Aztán megérkezett a vizsgálat eredménye egy büntetési csekkel együtt. Megállapították, hogy 50-50 %-ban vagyunk hibásak. Én a gyorshajtás, az autós az elsőbbség meg nem adása miatt. Ezt a papírt lobogtattam a biztosítónál, mivel ezzel már kártérítésre jogosult voltam. Igen ám, de a biztosító közismert a gyorsaságáról, ha fizetni kell. Ismét hónapok teltek el az állandó érdeklődésem mellett. Az indok: nincs még árajánlatuk a káromra. Végül megegyeztünk, hogy én hozok árajánlatot. Megkerestem a KARASNA motoros boltot, mert ők erre is szakosodtak. Most már csak röpke hetek kérdése volt a kár elbírálása. Hetente jártam be a biztosítóhoz egy nagy zsákkal, a pénz reményében. A döbbenet akkor ült ki az arcomra, mikor közölték velem, hogy a biztosító „szakembere” felülbírálta a rendőrségi határozatot, és engem marasztalt el 70 %-ban. Szerintem ez azért történt, mert nekem sokkal nagyobb volt a károm (295 000 Ft, ne feledjétek, 1994-et írtunk!), mint az autósnak. A kérdésemre, hogy így mennyi pénzt kapok, az volt a válasz, hogy:

– Leszámítva az amortizációt (a motor ’84-es volt, de a forgalmiban ’88-asként szerepelt), meg a 70 %-os felelősséget, 30 000 Ft.

Egyből dobtam egy hátast, és kértem, hogy szeretnék valami főnökemberrel beszélni. Bekísértek az igazgatóhoz az anyagommal együtt. Rövid tanulmányozás után így szólt:

• Ennyi jár magának fiatalember.
• De, a rendőrség szerint csak 50 %-ban voltam vétkes – érveltem én.
• Mi a gyorshajtókkal szemben szigorúbbak vagyunk! – jött a válasz.
• Hol tudok ez ellen fellebbezni? – kérdeztem.
• Uram, vigye az ügyet a bíróságra, és próbálja megnyerni. – jött a válasz, egy gúnyos félmosoly kíséretében. Hirtelen végig gondoltam, hogy mit lehetne kihozni ebből, és mivel nem volt kedvem pereskedni, meg volt adósságom, mert közben vettem egy másik motort részletre, így oda ballagtam a pénztárhoz és felvettem ezt a nevetséges összeget. Hát, ennyit a biztosítóról!

Végül megszabadultam a motortól, és kifizettem teljesen az Aprilia ETX 350-est!

(ha tetszett a cikk, szólj hozzá! Bejelentkezéshez segítség az oldal alján)