A Superbike Magazin hőskora – A Vékony – 2. rész
Szöveg: Amrein László
Képek: Lövey Ádám arhívum
Még a nyomtatott verzióban készítettem ezeket az interjúkat három olyan emberrel, akik a hazai motorosélet meghatározó alakjai. A korai Superbike Magazin szerkesztőit fogtam vallatóra, mint egykori kollégákat! Dodor (Fodor Donát), Vékony (Lövey Ádám) , és Mocsok (Oncsik Zoltán) motoros újságírói pályafutásuk korai szakaszát mutatja be ez a sorozat!
A magazin után is a motorozás közelében maradtál, sőt, a biztonságos motorkezelés egyik szószólója lettél. Az általad publikált Motorozz Ésszel! (www.motorozzesszel.hu) című kiadvány többször is megjelent, amiből a MotoRage is közölt pár részletet korábban.
Ááá, nem ilyen egyszerű a sztori… 🙂 Amikor 2006-ban kiléptem a Superbike-tól, létrehoztam egy saját online motoros magazint Berán Gabival, amit pár hónappal később a Motorrevü kiadója, a Motor-presse megvett, velünk együtt. Ekkor lettem a Motorrevü főszerkesztője. Itt majdnem két évet töltöttem. Ekkor már valamelyest benőtt a fejem lágya, de az igazi énemet azért nem tudtam meghazudtolni. Az őszinteség itt is újra és újra előtört belőlem, és a vaskalapos német vezetőséggel sokszor nem tudtam egy húron pendülni. Egyszerűen nem értették, hogy mit kíván a magyar motoros piac. Semelyikünkre nem hallgattak, sem a Paulovits Imrére, sem a Mező Janira, pedig ők azért nagyon régóta benne voltak a motoros újságírásban. Szóval a németeknek nem vette be a gyomra a fiatalos lendületemet, és végül kirúgtak. Ráadásul elég amatőr módon, minden ok nélkül, ennek később meg is itták a levét. Mármint a német főnökség. Azt viszont sajnáltam, hogy a szerkesztőség tagjaival megszakadt a kapcsolat. Sokat tanultam tőlük, amiért hálás vagyok nekik. Persze itt is voltak feszültségek – főleg lapzárták környékén – amik javarészt a felülről jövő nyomásnak és igazságtalanságnak köszönhetően bukkantak fel. De úgy gondolom, hogy ezeket is meg kellett élnünk, ezekből is tanulhatunk. Az élet nem egy könnyű játék, de legalább baromi szép a grafikája! 🙂
A németek megitták a levét? Mi történt pontosan?
Annyira amatőr módon rúgtak ki – tényleg minden ok nélkül -, hogy bepereltem őket, és simán nyertem a pert. Így fizetniük kellett egy szabad szemmel is jól látható végkielégítést. Aztán a hozzá nem értésük néhány év múlva ismét megmutatkozott: a magyar Motor-presse lehúzta a rolót, és kivonult az országból. Ez is szomorú volt, mert szívvel-lélekkel csináltuk a Revüt – úgy gondolom mindannyian -, és a kiadó hozzá nem értő főnöksége elvágta a lehetőségeinket. Aztán végül kivágta maga alatt a fát…mondjuk a Revü azóta is létezik, igaz magyar érdekeltségként már.
És akkor hogy volt a baleset-megelőzéssel?
Még a Revü előtt alapítottam egy non-profit alapítványt, kifejezetten motoros baleset-megelőzés céljából. Akkor még itthon nem volt ilyesmi tevékenység országos szinten. Ezzel az alapítvánnyal kizárólag arra gyűjtöttem pénzt, hogy olyan óriásplakátokat gyártsunk és helyezzünk ki Magyarország legnagyobb főútvonalai és autópályái mellett, amik a motorosokra hívják fel a járművezetők figyelmét. Biztosan láttatok már ilyen plakátokat, a legismertebb az volt, amikor egy autó visszapillantó tükrében látható egy motoros, alatta egy felirat: “Figyeljünk egymásra!” De volt néhány más kreatív is, például a sorok közötti előrehaladással kapcsolatban. Ezzel az volt a célom, hogy a magyarországi járművezetők fejében minél jobban elültessem, hogy figyeljenek a motorosokra is, ne csak a többi autóra, buszra, teherautóra. Ez elég hatásos kampány volt, 2006-tól 2014-ig futott.
A másik vonal volt a Motorozz Ésszel! kiadvány. Ez egy ingyenesen terjesztett kézikönyv, ami tulajdonképpen arról szól, hogy miként kell motort vezetni. Nem álszent példabeszédek unalmas halmaza, hanem egy hatékony ismertető a motorok vezetéstechnikájáról A-tól Z-ig, olyan hasznos információkkal, amik még az “öreg rókáknak” is hasznosak lehetnek. Nagyon komoly elismerést kapott ez a kiadvány, a mai napig keresik. Három kiadást is megélt, összesen 150.000 (százötvenezer!) példányban. Később két kisfilmet is csináltam, az első nagyon az alapokról szól, a második már sokkal érdekesebb, a forgalomban előforduló veszélyhelyzetekről és azok megelőzéséről, kivédéséről szól. Keress rá a Google-ban, hogy “Motorozz Ésszel” – megfogod találni a filmeket az Indavideo-n és a Vimeo-n is.
Egy időben dolgoztál a sportmotor.hu oldalnak is.
Igen, 2009-től szabadúszó lettem, de még mindig nem jutottunk el oda. 🙂 Előtte ugyanis az történt, hogy amikor Tóni, a Superbike tulaja meghallotta, hogy kirúgtak a Motorevütől, akkor visszahívott a Superbike-hoz. Ez 2007-ben volt. Addigra nekem is kisebb lett a képernyőm és ő is levetkőzte a médiacsászár sztárallűrjeit. Becsukta a sikertelen magazinokat, így csak a Bike és a Motomix maradt meg. Tóni megint olyan jó fej lett, mint régen a Superbike indításakor. Neki is, és nekem is jót tettek a pofonok, amiket kiosztott az élet az ezt megelőző években. Ismét Apa-fia viszony lett közöttünk, mint a kezdeti években. Szóval tök jó volt minden, de aztán jött a gazdasági válság, amit a motorkerékpár piac nagyon csúnyán megérzett. Ez elég rosszul érintette a motoros magazinokat is, hiszen nem volt pénz a szakmában. Így aztán szabadúszó motoros újságíró lettem. Külsősként írtam a Superbike-nak (és időnként írok a mai napig), valamint elkezdtem anyagokat gyártani a Sportmotor.hu-nak. Ez Magyarország egyik legnagyobb motoros portálja, és mivel a fő pillére a videós tartalom, ezért elkezdtem videókat gyártani. Általában egyedül, vagy legfeljebb egy operatőr segítségével. Aztán megtanultam videofilmet vágni – persze nem olyan profi szinten, mint a tévések – szóval majdnem mindent egyedül csináltam.
…emlékszem, 2008 vagy ’09-ben még én csináltam neked egy kis bemutató filmet, mikor Cannes-ban voltál a Ducati Monster 1100 tesztjén :-), de folytassuk……
Így van, az is fent volt a Sportmotoron! Szóval, ott tartottunk, ha nincs pénz a szakmában, kénytelen vagy feltalálni magad… Így aztán itt is szét kellett szakadni a munkában, motorozni szinte alig maradt idő, de még így is nagyon szerettem ezt a melót, és a videóim is népszerűek voltak. Nagyon jó érzés volt olvasni a rengeteg pozitív kritikát. Persze kaptam egy-két negatívat is, amiből igyekeztem tanulni. Szerintem az egész élet egy nagy tanulási folyamat, egy állandó fejlődés.
Jelenleg mivel foglalkozol? (az interjú pár évvel korábban készült)
Két és fél évvel ezelőtt elhunytak a szüleim, gyakorlatilag egyszerre. Édesanyámnak agydaganata lett, ami néhány hét alatt elvitte. Édesapámnak egy hónapra rá egyszer csak megállt a szíve. Látszólag minden ok nélkül történt mindez, hiszen nem ittak, nem dohányoztak, nem volt semmi káros szenvedélyük, maximum az, hogy sokat melóztak. És fiatalok is voltak, 59 évesek. Persze a háttérben mindig van valamilyen lelki oka a betegségeknek… Ezek után nagy fordulatot vett az életem. Ekkor már egy ideje foglalkoztam a jógával, és végül ez lett a fő irány. Jógastúdiót nyitottunk a feleségemmel, a motorozás pedig megmaradt hobbinak. Korábban nem gondoltam volna, hogy a jóga ennyire komplex tudomány. Még a motorozásban is a segítségemre van. Koncentráció, figyelem, erőnlét, lazaság. A múltkor elmentem motokrosszozni – egy év kihagyás után, végre – és olyan volt, mintha kicseréltek volna. Sokkal jobban ment minden, mint korábban. Persze motokrosszban még mindig béna vagyok, de ettől függetlenül nagyon élvezem. 🙂
Hát köszönöm a beszélgetést, jó volt kicsit felidézni a régi időket, de mint Te is említetted, az élet nem könnyű, hát akkor legalább színesítsük a grafikáját! 🙂
Az interjú óta eltelt pár év, Ádám jelenleg a Hungaroring Motoros Akadémia oktatója, valamint jóga tanfolyamokat tart, egyre több motorosnak is!
(ha tetszett a cikk, szólj hozzá! Bejelentkezéshez segítség az oldal alján)
Ezt olvastad már? :