Bokorugróból kávéversenyző, avagy cserélj, és ne bánkódj!

Szöveg: Marton Csaba
Képek: Marton Csaba

Nagy szerelem! Mi az a nagy szerelem? Szerintetek, ha egy ideig nem látod a nagy mellű, formás fenekű, sportos csajodat, nem kívánod meg a nyugodt, idősebb, rendes, humoros milf-et?
Dehogynem! Az első komoly etyepetye után rájössz, hogy sokkal szórakoztatóbb egy rutinos, nyugodt hölggyel izélgetni, mint egy drága fiatal csajjal, akit ráadásul mindenki megkíván.

Az én nagy szerelmem, egy Husaberg FE500 volt. Sportos, jól nézett ki, és baromi drága volt a fenntartása. Mindenki megkívánta! A ritka, egzotikus motorhoz hihetetlen nehéz volt alkatrészt szerezni. Mivel üzemórás volt a blokkja, így nem tudtam megúszni a dugattyú, és ritkábban a henger cseréjét. A szokásos kopóalkatrészeken kívül ez a két dolog volt, ami jelentős pénzmozgást követelt. Csak eredeti Mahle dugattyút tudtam bele szerezni, mert a motor ritkasága miatt egy nagy gyártó sem készített hozzá dugattyút.

A döntés megszületett, a motornak mennie kell. Mivel volt olyan motorom, amivel túráztam, kerestem egy olyan gépet, ami egy kicsit eltér a megszokottól, és nem kell sokat ráfizetnem a verseny endurómra.

Találtam egy hirdetést, Moto Guzzi V35 Imola. Valamivel többet kértek a gépért mint, amit én a Huskimért, de akár már fizettem is volna, ha megszabadulok a pénznyelő, „nehezen indulok, rugdossál félórát” motortól. A kölcsönös szemrevételezés után, jöttek a próbakörök. Közel a 45-höz egy kis stuntos múlttal, megnyugodva, letisztulva, tudtam mit akarok: építeni egy cafe racert, ami nyolc éve még nagy divat volt.

„A srác 18 évesen, semmilyen múlttal, tapasztalat nélkül, olyan motort keresett, ami egy adrenalin bomba. A Huski harmadikban még úgy kapta fel a fejét, mint a haverok, amikor megmondtam nekik, hogy a klubházban elfogyott a sör.”

A próbakör után már láttam, hogy én nyertem, és fordult az alku pozíció, ugyanis a srác remegő kezekkel, lábakkal hozta vissza a Husaberget, és szinte megkönnyezte a motor brutalitását. Én póker arccal állítottam, hogy nincs szükségem egy nem túl szép, veterán motorra, és inkább megtartanám a Husaberget, de ha nagyon akarja, a Guzziért és egy kisebb összegért hajlandó vagyok cserélni vele, mert látom, hogy nagyon tetszik neki a motor. Az üzlet megköttetett, jöhetett a gondolkodás.

A fő kérdés az volt, hogy mi a francot akarok egy ilyen classik kinézetű, de inkább csúnya, mint érdekes motorból? Az akkori divat szerint cafe racert akartam, de előtte műszakilag helyre kellett raknom. Nem volt egyforma kompresszió a hengerekben és ezt a hengertalp tömítés vastagságával orvosolta az előző gazdája. Akkoriban kötöttem barátságot az Ebay-el, így mindent be tudtam szerezni. Henger, dugó, gyűrű, tömítés, megszakítók. Miután rendbe raktam a blokkot, beállítottam a karbikat, szinkronizáltam őket, elmentem egy kétszáz kilométeres körre, hogy hogyan is muzsikál az öreglány.

A 81-es 350-es Guzzi még nem a megbízhatóságáról volt híres, így felkészülve minden műszaki hibára, egy hátizsáknyi szerszámmal mentem próbakörre. Meglepő módon minden féle hiba, prüszkölés, megállás nélkül értem haza.

Műszakilag rendben volt a gép, így kezdődhetett az átalakítás. Kerestem az ötleteket. Rengeteg motort megnéztem a neten. A legjobban a Triumph cafe racer motorjai jöttek be. Letisztult egyszerű vonalak. Semmi sallang, semmi csicsa. Egyszerű színek, egyszerű kinézet, sok fekete, kevés króm, és varrott ülés. A motor legmagasabb pontja a felső kormánykifli legyen. Egyszemélyes ülés, kis üléspúppal a végén. Csutka kormány, classic index, classic lámpák. fekete felnik, fekete gumival. A csúnya kockás, fejidomos elsőlámpa kuka, és egy töklámpa a helyére. Kis első sárvédő, és külön rendszámtábla tartó a lengőkaron. Körülbelül ezek voltak az én elképzeléseim a leendő motorom tulajdonságairól.

Még szétszedés előtt megoldást kerestem a motor hátuljára. Légies rövidfarú gépet szerettem volna. Nem akartam, hogy a rendszám eltakarja az üléspúpot, így helyet kellett keresnem a részére. Olvasható is legyen, de ne takarjon el semmi fontos részletet. Asszem az én megoldásomat koppintotta le a Ducati Diavel. 🙂 . A lengőkarra fogattam fel az egyedi hegesztett aluminimum tartót. A merevítőkkel úgy néz ki, mint egy kicsinyített Ducati térhálós váz. Megkapta ez is a fekete szintert, így még sötétebb lett a gép.

Szétszedés után a váz szinterezésével kezdtem. Kiválasztottam egy sötétbarna színt, amit a szinterező barátomra bíztam. Sajnos az a szín nem jött meg, és Krissz úgy döntött, hogy van egy sokkal jobb szín, ami nekem is fog tetszeni. Háááát, az első reakcióm nem volt éppen kedvező, de Krissz kötötte az ebet a karóhoz, hogy higgyem el, ehhez a különleges motorhoz ez a különleges szín illeni fog. A B betűs szót tízszer kimondva elhoztam a vázat, és egy ingyenes újra szinterezési ígéret mellett nekiláttam a motort összerakni.

A ronda váz visszakapta a letisztított, hőálló feketével lefújt, kábelek nélküli blokkot. A kis affér miatt Krissz ingyen szinterezte le feketére a felniket. Rádobtam a két gyári felnire két gyári méretű vadonatúj gumit, és új csapágyakkal elraktam őket pihenni. Nagyon tetszett abban az időben a BMW tank-ülés átmenete. Meg akartam törni a tank egyenes lecsapódó részét az üléshez, így kivágtam belőle egy darabot. Így olyan, mintha az ülés bele állt volna a tartályba. A tankot elküldtem a tankfelújítóhoz, hogy csinálja meg korrózió és rozsda darab mentesre. Szereztem egy CB 125 kormánycsutka szettet, és felraktam a tankot a kormánnyal együtt. Így megkaptam a motor legmagasabb pontját az elképzeléseim szerint. Beraktam a kerekeket, majd elkezdtem nézegetni oldalról a Guzzit. Kezdett kialakulni bennem a kép, hogy mit is akarok. Összeragasztott hungarocellből kifaragtam az üléspúp méretét. Egy tejesládát teleraktam sűrű gipsszel, amibe belenyomtam a kifaragott üléspúpot. Mikor megkötött, megkaptam az üléspúp negatívját. Ezt üvegszállal és kötőanyaggal kikentem, így megkaptam a méretpontos, üvegszál púpot. Készítettem üvegszálból még egy ülésalapot is, amire Atika fellőtte az új ülést.

Sárga bőrből megvarrta és bebordázta az elképzelésemnek megfelelő ülést, és úgy alakította ki az ülés hátsó részét, hogy pontosan illeszkedjen az üléspúpba.

Az öreglány kezdett összeállni, de a színe még mindig a levegőben lógott. A sok neten nézegetett cafe racer után azt már tudtam, hogy sötét színt keresek, és azt is, hogy nem akarok túl nagy dekorációt, mert nem szerettem volna, ha átmegy giccsesbe. A cél az volt, hogy úgy motorozzak vele, hogy ne ossza meg a közvéleményt. Nem akartam, hogy elhúzzák a motorosok a szájukat, hogy ez már sok, de azt sem szerettem volna, ha nem veszik észre. Egyik szaunázós, zacsiáztatós wellness után a parkolóban megakadt a szemem egy ML mercin. Ahogy rásütött a nap, és csillogtak a metál részecskék, olyan szolidnak és mégis elegánsnak hatott. Megtörtént a színválasztás. Kinyomoztam a színkódot és elraktam, amíg nem lesz teljesen kész a motor. Csak az utolsó fázisban akartam letüsszenteni, hogy ne karcoljam meg összeszerelés közben.

Amíg készült az ülés, keresgéltem a neten lámpa és index ügyben. A hátsólámpa egyszerű volt, mert a neten mindjárt feldobta a kereső a nekem megfelelő old school lámpát. Az indexekkel már nehezebb volt a dolgom. Nem tetszettek ezek a mini ledes indexek, de nem akartam krómozottat sem, és a túl nagy Simson méretű sem tetszett. Ami tetszett a nagy alkatrész üzletektől, az baromi drága volt, így elkezdtem használtakat nézegetni. A végén négy robogó index lett a nyerő és úgy érzem pont a megfelelő méretűt sikerült megszereznem. Az első lámpának egy negyven éves motor esetében töklámpának kell lennie. Szereztem egy Pannónia lámpát, de a belsejét ki kellett cserélnem, hogy H4-es égővel tudjak motorozni. A lámpatökbe milliméter pontosan illeszkedett a Guzzi kilométer órája, így megmaradhatott az eredeti spirálos kilométer meghajtás. A lámpa ékköve mégis a gyújtáskapcsoló.

Sikerült megtartanom az eredeti panka kapcsolót, de rengeteg agyalás kellett, hogy hogyan legyen külön kapcsolható helyzetjelző, lámpa és a gyújtás.

Az első sárvédőt tök egyszerűen, egy Simson sárvédőből faragtam és hegesztettem a megfelelő rövidségűre. Lábra állítottam a motort. Szinterezett váz, szinterezett lengőkar, festett blokk, szinterezett első telók, szinterezett kerekek, mart egyedi lámpatartók, esztergált hátsólámpa és index tartó, szinterezett rendszámtartó, fényezetlen tank, lámpa, első sárvédő. Fényezetlen egyedi, fém, oldalburkolat. A forma összeállt, és nagyon tetszett.

Hiányzott még a kábelezés, elektromos bekötés, lámpa beállítás, és az egész egységesítése. Mivel a kábelezéshez nem kellett a tank, a sárvédő, a hátsó üléspúp és az oldal deklik, elvittem ezeket a fényezőhöz. Béka 2-3 hetet mondott az elkészülésig, de tudtam, hogy úgyis csúszni fog, ezért sürgősre kértem! A kábelezés és a különleges megoldások arra késztettek, hogy egy fűtött helyen csináljam az egészet, hogy ne kelljen kapkodnom, hanem legyen időm átgondolni a nagyobbnál nagyobb trükköket. A nyomógombos index kegyetlen fejtörést okozott. Csak nagyon drágán tudtam volna olyan elektronikát, ami tudja kezelni a külön kapcsolást, külön indexet, de egy visszajelzőt. Megoldottam Trabant cuccokból és relékből. Tök old school!

Nem tetszett a régi, böszme első főfékhenger a kormányon. Nagy volt, esetlen, semmiképpen sem elegáns, így kerestem másikat. Ahogy ültem a motor mellett és kerestem a megfelelő főfékhengert, felnéztem és rájöttem, hogy főfékhenger nélkül lenne a legjobb. Kis agyalás után elrejtettem a főfékhengert a tank alá, és egy átalakítóval bowdenesre építettem az első féket. Tehát fent csak a bowden van, és a tank alatt van a főfékhenger, ahonnan már hidraulikus a fékem.

Az eredeti kipufogó hosszú volt és vízszintes. Az én elképzelésem egy rövidebb, sportosabb, enyhén felfelé álló kipufogó volt. Ebay a barátom, így sikerült Olaszországból szerezni hozzá megfelelő dobokat. A gyári leömlők megtörődtek egy kicsit felfelé, és már kész is lett a kipufogó.

A motor szép lassan összeállt. Felkerültek a fényezett elemek, felpumpáltam a gumikat, ellenőriztem az olajszintet és beröffentettem a Guzzit. Amitől a legjobban féltem az első fék hatásfoka volt. Tartottam attól, hogy a bowdenes megoldás rontani fog a fékhatáson és vissza kell alakítanom, de a trükk sikerült, meg lehet állni a Guzzival rendesen. Szinte észrevehetetlen, hogy nem közvetlenül nyomom a fékdugattyút.

Az első próbakörök után leültem, és gyönyörködtem a gépben.

Már csak a végső dekor, a matricázás volt vissza. Nagyon szolid, egész kevés matricát akartam. A rozsdamentes lámpatartóba belegravíroztattam a Moto Guzzi sast, a tankra egy 3D-s Moto Guzzi felirat, az oldal deklikre Imola és az olasz zászló került. Majd az üléspúpra a régi crosszos rajtszámom a 37-es került. Édesanyám születési éve a 37, és mindig is büszke voltam, hogy tiszteletből viselhettem ezt a számot, de mire kész lett a motor, anyu meghalt. Mikor megtettem az első próbaköröket, olyan volt, mintha őt vittem volna a hátsó ülésen. Elmondhatatlan érzés volt. A legnagyobb rajongómat veszítettem el, így büszkén róttam Beremend utcáit a 37-es rajtszámmal. Nem mindenki tudta ezt a személyes kötődésemet, így nem volt túl nagy durranás a szám, de mivel 1921-ben indult a Moto Guzzi gyártása, a gyár századik születésnapjára még megmutatom Gizimamának Észak-Olaszországot!

Leírva a motor építési folyamatát, ezt a projektet fél év alatt meg kellett volna ennem. Azonban saját motorról lévén szó, nem volt megfelelési kényszer, nem kellett más óhajaival foglalkoznom, és mindenre a kellő időt használhattam. Az építés nyolc évig tartott. Mire készlett a motor, már a csúcson lévő cafe racer stílus lefutott, kiment a divatból. Manapság újra elkezdték előszedegetni ezt a stílust, szóval megvártam egy divat szinuszgörbét, és ismét a csúcson tudom bemutatni az építésemet. Lassú voltam? Lehet. Nem minden úgy néz ki ahogy először gondoltam? Lehet. Lehetne egy két helyen igényesebb? Lehet. Nem ez a hibátlan, tökéletesen megépített, kiállításra felpolírozott motor, de a mindenkori hangulatom, lelkiállapotom, örömöm, lelki mélypontom van benne. Ő lett a rutinos idősebb milf, akivel együtt nevethetünk egy kávézó teraszán a sok közös élményen. Nekem sokkal jobban bejön ez a stílus, mint egy sportos nagymellű fiatal liba, akit mindenki megkíván, és túl szeszélyes.

Ha 2021 nyarának végén, mikor visszahoztam Gizimamát Olaszországból eladó sorba kerül a Guzzi, szeretném olyan Motorosnál tudni, aki menni fog vele, és láthatom még az utakon az öreglányt!

További érdekes híreket, cikkeket itt találsz (klikk a képre):