Sheene! …. dokumentumfilm tiszteleg Barry Sheene emléke előtt.
Szöveg: Amrein László
Sheene címmel kerül bemutatásra március 26-án 22:00 órakor az a dokumentumfilm, ami Barry Sheene legendás motorversenyző élet mutatja be. A film a BT Sport Films legújabb dokumentumfilmje, és a BT.com oldalon lesz elérhető .
Sajnos az online csatorna fizetős, és csak az Egyesült Királyságban érhető el, így erős a gyanú, hogy erről a premierről lemaradunk (hacsak nem ott élsz), viszont összeszedtem Sheene karrierjét kicsit zanzásítva, hogy legalább ennyit élvezhessünk belőle.
Csak halkan írom le, hogy egy barátom hallotta egy ismerősétől, aki olvasta valahol, hogy állítólag létezik valakinek a barátjának egy regisztrációja valami nem hivatalos filmletöltő oldalhoz, ahol elég sok olyan anyag fent van, ami amúgy fizetős lenne! 🙂 🙂 . Szóval, lehet, hogy majd egyszer ezen a lehetőségen keresztül mi is hozzájutunk ehhez a filmhez.
Barry Steven Frank Sheene 1950. szeptember 11-én született Londonban, akinek édesapja is motorversenyző volt. Sheene 1968-ban kezdett versenyszerűen motorozni (előtte futárként és kézbesítőként dolgozott), és tehetségét mutatja, hogy első versenyeit meg is nyerte. 1970-re 20 évesen már brit bajnok volt 125 ccm-ben egy Suzuki nyergében. Ezt a motort 2000 fontért vásárolták, ami egy egykori gyári Suzuki versenymotor volt. Rá egy évre a 125-ös világbajnokságon második helyezést ért el ugyanezzel a motorral.
Első GP győzelme szintén ehhez a motorhoz köthető, amit a belgiumi Spa-Franchorchamps versenypályán ért el. Az 1972-es szezonra szerződtette a Yamaha. A francia Yamaha importőr Sonauto által biztosított YZ635-ös motorral már gyári támogatással versenyzett a 250-es kategóriában. Akkortájt még nem volt gyári Yamaha csapat, viszont a gyár támogatott pár versenyzőt. Sheene egyike volt annak a 6 versenyzőnek, akik ezt a támogatást megkapták.
Május végén az imolai (Olaszország) Nemzetek Nagydíja versenyen az edzésen kulcscsont törést szenvedett, így a versenyt ki kellett hagynia. A következő forduló az Isle of Man TT-t volt (ami akkor a világbajnoki sorozat része volt), ahol szintén nem tudott indulni. Még hét forduló volt vissza a vb-ből, de olyan feszített tempóban zajlottak (június – júliusban), hogy Sheene ilyen rövid idő alatt nem tudott megfelelően gyógyulni, így a további futamokat is ki kellett hagynia. Sheene-t 1973-ban a Suzuki szerződtette, és meg is nyerte számukra az újonnan indult Formula 750 Európa-bajnokságot.
1974-ben a Suzuki bemutatta az RG500-as gépét, amivel Sheene a vb-n egy második, harmadik és negyedik hellyel, 30 ponttal az összetett hatodik helyen végzett. Következő évben a Daytona 200 versenyen egy csúnya esésben eltört a bal combja, a jobb karja, a kulcscsontja és két bordája, de szinte hihetetlen módon két hét múlva újból versenyzett! Első 500 ccm-es győzelmét a holland TT-n aratta, nem kisebb nevet megelőzve, mint az olasz Giacomo Agostini.
Karrierje csúcspontja volt az 1976 és 77-es világbajnoki cím. Ezután még 1984-ig versenyzett kisebb-nagyobb sikerekkel. 1981-ben még tudott győzni a Svéd Nagydíjon, de az 1982-es silverstoni GP-n elszenvedett balesete után (az edzésen elütötte az előtte elesett francia Patrick Igoa gépét) már esélye sem volt a bajnoki címre. 1984-ben visszavonult a versenyzéstől, viszont nem szakított a sporttal, mert technikai sport szakkommentátorként több tv csatornánál is dolgozott a későbbiekben. Ezt már az ausztráliai korszakában tette, ugyanis 1980-ban oda költözött a családjával, remélve, hogy a sérüléseiből adódó ízületi gyulladásokat enyhíti a melegebb éghajlat. Itt ingatlan bizniszbe kezdett, amit kombinált a kommentátori szerepével.
A későbbi években Sheene rendszeres résztvevője volt a történelmi motorversenyeknek, gyakran visszatért Angliába, hogy a Donington Parkban rendezett versenyeken részt vegyen. Utolsó ilyen classic részvétele 2002-ben volt, mégpedig a híres Goodwood Revival fesztiválon. Még ebben az évben, 51 éves korában nyelőcső és gyomorrákot diagnosztizáltak nála. Sheene elutasította a klasszikus kemoterápiás kezelést, ehelyett egy osztrák gyógyító által kidolgozott diétát alkalmazott, ami a rákos sejtek „kiéheztetésére” szolgál, de nyolc hónapi szenvedés után 2003-ban egy queenslandi kórházban elhunyt.
További érdekes híreket, cikkeket itt találsz (klikk a képre):
