Régi idők mocija …Olasz motorok I. rész.

Szöveg és képek: Kósa Mihály

Ebben az időben bizony nem volt könnyű talpon maradni a motorpiacon, a négy japán gyártó nyomulása miatt az európai gyártók is bajban voltak. A legtöbben közülük Olaszországban állták a sarat. A következőkben a különböző márkák csúcsgépeiről lesz szó az időszak tükrében, akik mind különböző koncepciók mentén képzelték el az érvényesülésüket. Tehát lássuk a CB 750, a 900 Z1, a GT 750 és az XS 750 ellenfeleit.

Közülük legyen első a Benelli, Európa és Olaszország egyik legrégebben, 1911-ben létrejött motorgyára. A férje elvesztése után Tereza Benelli úgy döntött, pénzét egy családi vállalkozásba fekteti, hogy hat (Giuseppe, Giovanni, Francesco, Filippo, Domenico és Antonio) fiának biztos megélhetést biztosítson. A hetvenes évekre azonban az eladások csökkentek, a vállalat helyzete bizonytalanná vált, így a család 1973-ban kénytelen volt eladni a céget. A vevő Alejandro de Tomaso argentin gyáros, aki nagy elánnal látott neki a Benelli felemeléséhez, és 1974-ben a piacon volt a világ első sorozatban gyártott hathengeres motorkerékpárja a Benelli Sei. A soros léghűtéses hengerenként kétszelepes motor 748 cm3-es. A hengerek mérete 56×50,6mm, mint a Honda CB 500-asé, de más hasonlóságok is voltak, ezért a kritikusai Honda másolatnak gúnyolták. A rendkívül impozáns gép 71 lóerős teljesítménye és 190 km/ó sebessége azonban elmaradt az elvárttól. A stabil váz és futómű ugyan kiváló kezelhetőséget biztosított, de nem tudta feledtetni a hátrányokat. Ezek a magas eladási ár és fenntartási költségek, valamint a megbízhatatlansága miatt nem vált közkedvelté, ennek következtében a Benelli helyzetén sem tudott javítani.

A következő, a második legpatinásabb olasz motorgyár, az 1919-ben alapított Moto Guzzi. Három lelkes fiatal – a repülőgép szerelő Carlo Guzzi és két pilóta Giovanni Ravelli és Giorgio Parodi – ekkor határozta el, hogy motort fognak gyártani. Ám az élet sokkal bonyolultabb, amit hamarosan tapasztaltak is. Az első sokk akkor érte őket, amikor Ravelli egy próbarepülés során, az alapítási év augusztus 11-én lezuhant és életét vesztette. A második sokk, hogy egy vállalkozás elindításához, sok pénzre van szükség, de ezt végül Giorgio apja Emanuele Vittorio biztosította. Így a valóságos indulásra és az első „GP” jelű prototípus gyártására csak 1920-ban került sor. A cég logója Ravelli emlékére egy kiterjesztett szárnyú sas lett. De a Moto Guzzi mérnökeinek képzelete egyébként is mindig szárnyalt, amikor mindenki a kilencven fokos V motort favorizálta, ők százhúsz fokost csináltak. Amikor a többség az álló egyhengeres mellett tette le a voksát, Mandello del Larióban fekvő egyhengerest készítettek. Így nem csoda, hogy 1967-ben ismét külön úton indultak el. Hosszában beépített nyomórudas vezérlésű kéthengeres V motorral kezdték építeni motorjaikat, és ez a koncepció mára már a Moto Guzzi védjegyévé vált. Az 1976-ban elkészült 850 Le Mans, a V 7 sportot váltotta, amely még csak alacsonyan elhelyezett sportos kormánnyal rendelkezett. A Le Mans már némi szélvédelmet biztosító kis lámpa idomot is kapott, és 6700 fordulaton leadott 71 lóereje tizenkilenccel volt több, mint az elődé. A léghűtéses V kéthengeres hengerűrtartalma 844 cm3 (83x78mm), a nyomórudak hengerenként két szelepet működtetnek. A hajtásról V motoros meghajtás koncepciójával együtt érkező kardánhajtás gondoskodik az öt sebességes váltón keresztül. A teljes gázt ráadva 210 km/ó mutat a sebességmérő.

Nézzük az MV Agustát. Giovanni Agusta a repülés úttörője volt Olaszországban és repülőket gyártott. A gyárat fiai örökölték, ám az egyik fia Domenico a motorokért rajongott és világbajnoki címeket akart, ezért létrehozott egy motorgyárat, amely 1946-ban gyártotta az első motort. A cél teljesült, az MV sorra nyerte a világbajnoki címeket. Az MV Agusta egyrészt ezekre a világbajnoki sikerekre, másrészt az ugyanonnan származó motorra alapozta, legnagyobb országúti motorját. Az előnytelen külsejű hatszázas motort váltotta a csodaszép 750-es, amelynek benzintankjára, a harminchét csillagot festették, amelyek a vb-címeket jelképezték. A DOHC vezérlésű hengerenként kétszelepes motorja 743cm3 (65x56mm). A kezdetben elöl dobfékkel készült gép, később tárcsaféket kapott. A hatvankilenc lóerős első változat után a különböző típus variánsok teljesítménye végül nyolcvanegy lóerőig kúszott fel. A hátsókerék meghajtását sportmotorokra nem jellemző módon a jobb oldali villaszárban vezetett kardántengellyel oldották meg. Az MV legnagyobb hátránya az ára volt, ugyanis méregdrágán árulták, így a kereslet is igen korlátozott maradt. Csak kevesen engedhették meg maguknak, hogy ilyen motort birtokoljanak, de ez nem aggasztotta a tulajdonost, a legyártott helikopterek jól fogytak, ez biztosította a fedezetet hobbijára.

Ducati. Az első motor előállításának dátumát tekintve a Ducati a következő, amely szintén nem motorgyártással kezdte. Hiszen Adriano Ducati a bátyait Marcellót és Brúnót bevonva rádió készülékek gyártására alapított céget 1926-ban, később más elektronikai termékeket is felvettek a gyártási listára, és a vállalkozás hihetetlenül sikeresen működött. A második világháború során viszont a földig rombolták a Bologna elővárosában (Borgo Panigale) lévő gyárat. A testvérek befektetésük fejében átengedték a gyárat az államnak, ahol az újjáépítés után motorkerékpárt kezdtek el készíteni. Az első modell a 48cm3-es Cucciolo (Kölyökkutya), amely könnyű kerékpárvázra szerelt olcsó kismotor volt, de ennek ellenére versenyeken is kitűnően helytállt. Ez a modellek fejlesztésénél később is fontos szempont volt a márka történetében. A cégnél döntő jelentőségű nap volt 1954 május elseje, amikor Fabio Taglioni belépett a Ducatihoz. Ettől kezdődően a fiatal mérnök tevékenysége hosszú ideig meghatározta a cég fejlődését, az ő nevéhez fűződik a desmodromikus (kényszer) szelepvezérlés bevezetése. Az általa konstruált egyhengeresek sikeresek voltak a versenyeken és a boltokból is jól fogytak. De a hetvenes években a vásárlók már nagyobb motorokra vágytak, így lépni kellett. A „nagymotor” 90 fokos V kéthengeres hétszázötven köbcentis lett, a vezérműtengelyeit ugyanúgy királytengely hajtotta, mint az egyhengeresekét. Az első közúti változat a GT, amelyet egy sport típus követett. Ennek versenyre felkészített változatával Paul Smart váratlanul megnyerte az Imola 200-at, sőt kettős győzelmet aratott a Ducati, mert alig lemaradva a második helyen márkatársa Bruno Spaggiari érkezett. Olyan nagyságokat maguk mögé utasítva, mint Giacomo Agostini és az MV. Kihasználva ennek a reklámértékét. gyorsan elkészítették a versenygép közúti replikáját, a 750 SS-t, egy kompromisszum nélküli sportmotort. A léghűtéses, hengerenként kétszelepes 748 (80×74,4mm) köbcentis hajtómű 73 lóerőt teljesített 8000 fordulaton. De a legnagyobb előnye a hihetetlen könnyű száraz súly -180 kg – volt, de teljesen feltöltve is mindössze 202 kilogrammot nyomott a kétkerekű. A keskeny gép vezetőjével – mint látjuk utasnak nincs helye – jóval kétszáz fölött is képes hasítani.

A Laverda volt még az olasz gyártók közül, aki megpróbált a nagymotorok piacán érvényesülni, végül elsőre a legnagyobbat készítette el. Pedig motorkerékpárgyárnak a Laverda is nagyon fiatal volt még ekkor, de csak motorkerékpárgyárnak, hiszen mezőgazdasági gépeket már 1870 óta gyártott az észak-olaszországi kisváros Breganze melletti üzem, amelyet Pietro Laverda hozott létre. A világháború után már az örökösök működtették a céget, közülük a fiatal mérnök Francesco Laverda úgy gondolta, jó üzlet lenne beszállni a motorgyártásba. Az első egy 75 cm3-es négyütemű kismotor 1949-ben készült el. Azután 1969-ben gondoltak egy merészet, és bemutattak egy háromhengeres ezres motorkerékpárt. A gyártásban levő kéthengeres hétötvenesekhez képest ez jó nagy ugrás volt. A Laverda 1000 3C két felső vezérműtengelyes léghűtéses 981 cm3 (75x74mm) hengerűrtartalmával fölötte állt minden vetélytársnak. A nyolcvan lóerős teljesítményével a legerősebb kétkerekűek közé tartozott a hetvenes évek elején. A hajtómű nem a selymes járásáról híres, de a kezelhetősége példás. A teljesen idom nélküli motor végsebessége közel 200 km/ó, ha valaki ezt bevállalja, annak a kormányt nemcsak irányításra, hanem kapaszkodásra is használnia kell. Nagy hátránya volt magas ára, amiben márkatársaihoz hasonlóan nem tudta felvenni a versenyt a távol-keleti riválisokkal.

(ha tetszett a cikk, szólj hozzá! Bejelentkezéshez segítség az oldal alján)

További érdekes híreket, cikkeket itt találsz (klikk a képre):

Eladó motorok

Grafikai munkák

Videó szerkesztés

Eladó cuccok

Autómentés – szállítás