A Vemhes Tehén
Szöveg: Amrein László
Képek: Sz. L.
A hazai üzemanyag árak elég magasak, de volt idő, mikor lényegesen olcsóbban lehetett a környező országokban hozzájutni, mint itthon. Az ukrán határnál talán a mai napig átjárnak tankolni az emberek, de a ’90-es évek végén a szlovén és horvát üzemanyag is annyival olcsóbb volt, hogy kialakult a benzinturizmus. Hihetetlen méretű tankokkal rendelkező autók forogtak oda-vissza egész nap a határon. Iszonyatos mennyiségű üzemanyag áramlott be ily módon, amit lényegesen olcsóbban adtak, mint a hazai kutak, nagy pénz volt benne. Persze ez sem tartott sokáig, az állam egy idő után többféle szankcióval próbálta megakadályozni az illegális üzemanyag behozatalt (törvények, szigorított ellenőrzések, gépjármű elkobzás, stb.). Viszont volt olyan időszak is, mikor nem befelé, hanem kifelé ment az üzemanyag, ami szintén jó üzlet volt a határ mellett élőknek. Erről az időszakról mesélt egy barátom, akit csak hívjunk SZ. L. –nek. Igaz, hogy nem volt akkora üzlet, mint az olajszőkítés, de azért a szereplők maradjanak titkosítva! 🙂
Hogyan kezdődött? Honnan jött az ötlet?
1994-ben B.GY. barátom – akivel egy főiskolára jártam – visszakötözött Bajára. Én akkor még odajártam suliba, ott béreltünk egy lakást, ahol 5-6-an is laktunk. Jó időszak volt, haverok, buli, fanta…szóval csak a szokásos főiskolás évek mentek. A délszláv háború ’90 szeptemberében kezdődött, ami után hamarosan embargó is életbe lépett a szerbekkel szemben. A háborús helyzetben sok mindenben szűkösködtek, így volt ez a benzinnel is. Élelmes emberek hamar rájöttek, hogy mekkora pénz van abban, ha benzint visznek ki, és ott eladják. A határon nagyon megélénkült az üzemanyag átvitel, ebben az időben Hercegszántó körzetében 4-5 benzinkút is nyílott. Mi Baján laktunk, és a hercegszántói határ ott volt nem messze tőlünk. Ahogy nőtt az üzlet, úgy nőttek az autók üzemanyag tartályai is. Nem egy autónak 300 literes tankja volt 🙂 . Az egész csomagtartó üzemanyag tartály volt! Mire mi bekapcsolódtunk, már egy kifejlett iparág volt a benzin csempészés. De vissza a mi sztorinkhoz. B. GY.-nek volt egy Ladája, amit átalakított gázosra, így a tankban tudta hordani az üzemanyagot. Egy idő után a határőrök elkezdtek bekeményíteni, szigorították az ellenőrzést, így iszonyatos sorok torlódtak fel a határon. Ha nem adtál valamit a határőrnek (pénzt, stb.), akkor egyre jobban fingatták meg a csempészeket. A hosszú várakozási idő miatt egy autó csak egyet, esetleg kettőt tudott egy nap fordulni. B. GY. erre kitalálta, hogy akkor motorral kellene ezt csinálni, azzal előre lehet menni az autók között a határon. De igen ám, egy Simsonnak a tankja csak 9 liter, de egy Pannóniáé is csak 14! A megoldás az lett, hogy szétvágtunk egy Pannónia tankot, és beletoldottunk a közepébe rendesen, ezt meg ráfaragtuk egy Simsonra!
Lehet, a hazai motorépítők még nem is alkalmazták ezt a technikát, mikor ti már ilyent csináltatok! 🙂
Hát lehet! Szóval ezzel a toldással kialakult egy 50 literes tank, ami olyan volt, mint egy vemhes tehén! Ha a szerb oldalon vitték a naftát, akkor naponta 4-5 fordulót is meg tudtunk csinálni így! Aztán lett még egy motor! 🙂
A szerbek megvették a keveréket? Vagy tiszta benzint vittetek a tankban?
Áááá, dehogy! Keveréket tankoltunk, azzal átmentünk a határon, ott pedig ilyen benzinfestékből 2-3 cseppet cseppentettünk a tankba, az bepirosodott, és onnantól kezdve tiszta benzinként árultuk! Igaz, kicsit jobban füstöltek a Zsigulik, de örültek, hogy egyáltalán kaptak valamit! 🙂
Nem reklamáltak?
Nem, nem, sosem panaszkodtak. 🙂
Hogyan adtátok el a másik oldalon az üzemanyagot?
Kiálltunk a piacra, és árultuk. Mint a mamák a zöldséget, csak mi benzint kínáltunk. Kannákba lefejtettük és vitték.
Mindig el tudtátok adni az összes benzint?
Hát volt mikor pangott a piac, olyankor csak ácsorogtunk ott, de ez ritkán volt.
Volt olyan, hogy vissza kellett hozni a benzint?
Ilyenre nem emlékszem. Ha nem ment a piac, akkor elsörözgettünk, és mikor elvitték a benzint, akkor hazamentünk. Nem vettük ám annyira komolyan, főiskola mellett, nem megélhetésként, kiegészítésként csináltuk. Főleg én, hiszen én csak sofőr voltam, a biznisz B. GY.-é volt. A motorokat Hercegszántón parkoltattuk, Bajáról autóval jártunk le. A motorok csak abban a pár km-ben forogtak a határnál! 🙂
Mit szóltak a határőrök, mikor meglátták ezeket a retteneteket?
Nem szóltak semmit 🙂 . Végül is simán átengedtek bennünket. Azt azért tudni kell, hogy ebben az időben ott minden autónak meg volt variálva a tankja. Szóval nem voltunk kirívó eset. Mint mondtam, volt olyan, hogy 4-5-öt is fordultunk, ez volt a csúcs. Mikor nem ment, akkor csak egyet.
Meddig csináltátok ezt a dolgot?
Hááát, kb. olyan fél évig.
Hogy nézett ki, hetente hányszor mentetek?
B. GY. majdnem minden nap, én meg mikor hogy,…. ugye én csak besegítő sofőr voltam, de volt, mikor az öcsém ugrott be.
Ahogy elnézem a képeket, nem volt egyszerű mutatvány ezt a motort vezetni.
Igen, érdekes üléspozíció volt! A hátsó féket és a váltót egyszerre nem lehetett használni, mert nem ért át a lábam mindkettőre, annyira terpeszben kellett ülni. Amelyiket használni akartam, arra az oldalra kellett a seggemet átcsúsztatni….
…mint a gyorsasági versenyzők a kanyarban! 🙂
Igen, majdnem úgy! 🙂
Köszönöm, hogy elmesélted a sztorit, és reméljük már elévült az ilyen bűncselekmény, ha netán ennek a cikknek a hatására a TEK rád törné az ajtót! 🙂
(ha tetszett a cikk, szólj hozzá! Bejelentkezéshez segítség az oldal alján)
Ezt már olvastad? :