Stunt Riding történelem – VI.

Szöveg és képek: Amrein László

Ha lemaradtál az előző részekről, itt elolvashatod őket: I. rész, II. rész, III. rész, IV. rész, V. rész,

2006. European Stunt Riding Championship

A finn Joni Tammela hazai pályán sem jutott a dobogóra

A harmadik forduló Finnországban volt, ahol már csak Angyal Zoli és Szöllősi Pepe képviselte hazánkat. Zoli az összetett második helyet szerette volna biztosítani magának (Pfeiffert már csak elméletileg előzhette volna meg), Pepe pedig egy összetett jó helyezést. Ribeiro, bár leadta a nevezését, mégsem vett részt, ám Zolinak így sem volt egyszerű dolga, hiszen ott volt a stunt legenda AC Farias, aki azért nem indult az előző fordulókon, mert nem sokkal korábban egy esésnél eltört néhány ujja.

Az osztrák Marco Lürzer látványos amerikai stílusát nemigen értékelte a finn zsűri

Pfeiffer már biztos összetett elsőként indult, aki csak akkor nem nyert volna, ha hátrébb végez az ötödik helynél, ami azért elég elképzelhetetlen volt. Pfeiffer ezt a fordulót is megnyerte, Angyal Zoli második lett, Farias pedig a harmadik helyen végzett. Az Eb összetett végeredménye: Pfeiffer első, Angyal második, Ribeiro harmadik hely.

A finn forduló dobogója: AC Farias III. hely (balra), Chris Pfeiffer I. hely (középen) és Angyal Zoltán II. hely.
Összetettben I. Pfeiffer, II. Angyal, III. Ribeiro lett.

Az Eb mellett számottevő verseny még Németországban volt. Mivel az előző évi BigBike Moto Freestyle Worldchampionship nem jött be nekik, így új dologgal próbálkoztak. MotoX-treme Games név alatt futott a 2006-os rendezvényük. A vb-hez képest a versenyzők száma nőtt, viszont a nézettség csökkent, ami előtte sem volt egetverő. Az előző évi zsűriproblémák miatt a szervezők azt találták ki, hogy objektíven mérhető számokból állítanak össze versenyt.

“Célbalövés” első-, majd hátsó kerékkel

Az objektíven mérhető versenyszámok első hallásra nem is voltak rosszak, csak végig gondolva hamar előjön a gyenge pont. Szóval előre megadott gyakorlatokat kellett teljesíteni, így a versenyzők többsége rendesen ráfeküdt ezek betanulására. Lassú egykerék, elsőkeréken gurulásból a hátsókereket egy céltáblába kellett juttatni 180 fokos fordulással, elsőkeréken gurulásból céltáblában való megállás, valamint burn-out szlalomozás bóják között.

A holland Arian van Zweden a többszemélyes gyakorlatokat részesítette előnyben

A hiba ott van a dologban, hogy ez a szisztéma megölné a stunt ridingot, ugyanis senkinek sem állna érdekében fejlődni, több gyakorlatot tudni, mint azt a néhányat, amelyet a versenyeken be kell mutatni. Speciális tudásra meg aztán abszolút nem lenne szükség. A következmény pedig egyértelmű. Ezt a szervezők is látták, ezért volt freestyle része is a versenynek, aminek sorrendjét a közönség reakciója alapján (tetszés index) döntötték el. Mondjuk ez még az abban az időben használt pontozási rendszernél is rosszabb volt. Ezen a versenyen Angyal Zoli egyedüli magyarként vett részt, és nem is hiába, hiszen a freestyle részben abszolút első volt, a többi versenyszám összesítésében pedig a második. Ez volt a német szervezők utolsó rendezvénye is egyben.

Angyal Zoli nyerte a versenyt összetettben

Valahogy így nézett ki a 2006-os stunt év Európában. Ha végignézzük az eddig történteket, láthatjuk, hogy a magyarok kezdtek szerepet játszani az európai stunt életben. Igaz, 2003–2004-ben német és portugál versenyzők nyerték a vb-t, de a nemzetek nem voltak dominánsak. Potzner Feri 2004-es Eb III. helyével és a vb második fordulójában a III. helyével, a 2005-ös vb győzelmével, Angyal Zoli 2006-os folyamatos dobogós helyezéseivel és az Eb összetett II. helyével, valamint az Eb sorozat magyar szervezésével Magyarország kezdett előtérbe kerülni a stunt életben. Szóval azt gondolom, 2006-ban rendesen bekerültünk az európai vérkeringésbe, és a versenyzők is mindinkább megismerték a magyarokat.

Abban az időben – mivel nem volt hivatalos felügyeleti szerve ennek a sportnak – úgy működött a titulus, hogy ami rendezvényt elismertek a versenyzők a részvételükkel, azt a versenyét tekintették Eb-nek vagy vb-nek.

2007-re érdekes kettősség alakult ki a stunt életben, ugyanis 2 vb titulust viselő verseny került meghirdetésre. Az egyik az előző évi kaposújlaki Eb fordulót volt hivatott überelni (akkor olyan motivációk mozgattak, hogy ez szinte kötelező lépés volt számomra), a másik pedig a svájci motorkiállítás programjaként került meghirdetésre, februárra. Ez egy 50 méteres fedett helyen volt, így a hangzatos Indoor Streetbike Freestyle Worldchampionship nevet viselte. Az Európabajokság év elején még kétséges volt, de végül nem maradtunk Eb titulust viselő verseny nélkül sem, amin személyesen nem voltam jelen, így csak a netről kapott információk állnak rendelkezésemre.

2007. European Stunt Riding Championship

Ez a verseny először áprilisra volt meghirdetve, de a szervező időközben módosította a dátumot szeptember elejére. Annak ellenére, hogy csak az első három hely volt díjazva, rekord számú nevezés érkezett. Összesen 64 rider adta le a jelentkezését – (köztük több amerikai is, amit nem értettem, hogy hogyan vehetnek részt egy Eb titulusú versenyen, de végül mégsem voltak az indulók között) -, akik közül kb. 40-en jelentek meg, ami azért így is komoly szám volt. A verseny Amszterdamban, a kikötőben zajlott le, egy nem túl nagy helyen. Az első helyekre megvolt a biztos befutó, hiszen Christian Pfeiffer és AC Farias is részt vett a küzdelemben. Harmadik helyen Narcis Roca végzett Spanyolországból.

-folytatjuk-

További érdekes híreket, cikkeket itt találsz (klikk a képre):

Eladó motorok

Videó szerkesztés