Track Chief by Roland Sands
Szöveg: Amrein László
Képek: Roland Sands Design
Jelen alanyunk egy Roland Sands Design remekmű, mégpedig egy tradicionális amerikai mítosz képében. Írás közben azon törtem a fejem, mi lenne, ha a gyártók átvennék a motorépítők stílusát, és már alapból egy ilyen megjelenésű széria gépet adnának ki! Kíváncsi lennék, hogy mit reagálna a motorépítő világ, tudnák-e überelni a gyári megjelenést, vagy ezeket a modelleket „békén hagynák”!
De, szerencsére a motorkerékpár-gyártás nem gondolkodik ilyen projektekben (habár néhány gyártónál azért találkozunk a streetfighter stílusra hajazó jelekkel), így egy jó darabig lesz még donorja az építőknek.
Jelen alanyunk tökéletes alap egy radikális átépítésre, hiszen úgymond egy sablonos túracirkáló a szokványos fejidommal, túradobozokkal, kipufogó vonalvezetésével, üléspozíciójával. Ha összehasonlítjuk a gyári állapotot és az építettet, látjuk, hogy itt nem csak pár alkatrészt cseréltek le, alakítottak át egy lengőkart, kormányt, stb., hanem olyan szintű módosítást végeztek, ami számos alkatrész, fődarab egyedi legyártását igényelte.
A korai Indián motorok számos versenygép alapját adták Amerikában. Jobbára az úgynevezett Board Track pályákon találkozhattunk velük, ami versenyek körpályán, kemény, földes talajon, vagy deszkaborítású ovál pályákon zajlottak. Ebben a korai időszakban (1920-as 30-as években) még nem az volt a szempont, hogy hosszú táv megtételére kényelmes gépeket építsenek, így a megjelenés sem a mai robosztus alkat volt, hanem egy hétköznapi használatra, esetleg versenyzésre alkalmas, úgymond filigrán kinézet uralkodott. Ez a korabeli stílus ragadta meg a Roland Sands Design fantáziáját, és nekiláttak a korszerű technológiát megtartva egy időutazás megépítésének.
A kezdő löketet a Holographic Hammer csapata adta, akik küldtek nekik egy Indián Dragster tervet, hogy esetleg tudnának-e valakit, aki beleszeretne egy ilyen vadállatba. Roland Sands ezen a projekten felbuzdulva nekilátott a saját verziójának.
Első lépésként meg kellett határozni az alapgép típusát, ami egy Chieftain képében öltött testet. Sok óra beszélgetés és 10 különböző tervrajz után kezdett alakot ölteni az elképzelés egy merev, csővázas szerkezet képében.
Az Indián Chieftain egy kifejezetten hosszútávra tervezet, nagytestű kényelmes túramotor, ami tulajdonságokat most félre dobott az RSD, és a korhű szempontokat figyelembe véve lefogyasztotta a gépet. De nem csak a funkcionalitást hanem a kényelmet is feláldozták, hiszen a praktikus lengéscsillapítás helyett egy merev vázas irányvonalat szabtak meg.
Az alap tehát megvolt, így munkához láttak. A vázhoz több méter csövet hajtogattak, hegesztettek össze, a tank, a fejidom és az ülés sablonjai lágyacélból kerültek kialakításra, a végső verziót pedig titániumból állították össze. A kipufogót szintén titán anyagból készítették, gondosan vigyázva a vonalvezetéssel, minél közelebb kerüljön a vázhoz, vigyázva a lábra, nehogy megégesse. A tanksapka szinte egy művészi alkotás, aprólékos kidolgozása magáért beszél, ami a Crafty B Hot-Rod műhelytől származik.
Az első villa rugózásánál a régi technikát alkalmazták, laprugó csillapítja az út egyenetlenségeit. Laprugó ide vagy oda, azért a korszerű technológia is jelen van, hiszen többek között egy Brembo radiális féknyereg fogja közre a féktárcsát. A munka során több komplikációval is találkoztak, pl. az elektromosságnak a 90%-át újra kellett építeni, a csatlakozókat végül a fejidom alá sikerült elrejteniük. A tankot átfogó övet a Hot Rod Leather biztosította, az ülés pedig a Rich at Bitchin Seat Co. számlájára írható. A világító testeket az erre szakosodott PIAA-tól szerezték be. A computert (mondom, hogy modern a gép, csak réginek néz ki), az akksit és az elektromos dolgokat nem volt könnyű elrejteniük, de végül a blokk alatti takaró/védő lemez alá kerültek. A 16 cellás lítium akkumulátort külön méretezésre készítették el az Antigravity Batteries-nél. Az elektromos gázkar érzékelőjét a fejidomba integrálták. Saját gyártású RSD Del Mar kerekeket alkalmaztak, amikre Dunlop gumik kerültek, hasonlóan a saját gyártású légszűrőházhoz, amibe K&N légszűrő került. A szíjhajtást a hagyományos lánc cserélte fel.
Az elkészült gép azért a próbaúton okozott némi meglepetést, ugyanis a teljesítmény felső határán, 100 mph-nál (160 km/h) a hátsó csillapítás hiánya miatt, enyhe szitálás vette kezdetét!
Roland Sands:
“Az új Indiánok korszerű, jó felépítésű gépek, és lelkük van! Jó volna látni minél több embert, akik egyediséget vinnének bele a saját elképzeléseik alapján. Mi szeretjük használni az elképzeléseinket, megmutatni az ötleteinket, de jó lenne visszajelzést kapnunk, hány embernek adunk inspirációt!“
További érdekes híreket, cikkeket itt találsz (klikk a képre):
