A saját motoros magazin ötlete már sokkal korábban megvolt nekem, csak talonban tartottam, ugyanis épp a MotomiX Magazinnál dolgoztam, így nemigen lett volna etikus egy konkurens újságot indítani, valamint akkor az időmbe sem fért volna bele. Különben meg, szerintem akkor még meg sem tudtam volna valósítani egy ilyen projektet!
Egy ilyen váltáshoz, irányvonalhoz mindent fel kellett volna függesztenem (rendezvényszervezést, Angyal Zolit, MotomiX-et), hogy teljes erővel erre koncentráljak, de miért is tettem volna ezt abban a helyzetben? Amíg ezek működtek, a saját újság maradt ötlet szintjén. Aztán mikor 2009-ben az addigi dolgaim megszűntek, leporoltam a „saját motoros magazin” dossziét, és elkezdtem kidolgozni a részleteket. Hónapokon keresztül szerveztem, terveztem, alakítottam, ötleteltem, mire kialakult a végleges megjelenési forma, lehetőség, összeállt a projekt.
Grafikai dizájn (layout), cikk struktúra, hirdetői állomány, nyomdai előkészítés, terjesztés kialakítása, hirdetések letárgyalása, ez mind-mind időigényes feladat volt! Az első eldöntendő kérdés a terjesztés milyensége volt. Itt jön képbe, hogy ismertem egy kiadó belső működését, és valamilyen szinten a motoros piacot is, így elég hamar elvetettem a fizetős variációt. Mivel anyagilag a semmiből kellett indulnom, így nem tudtam volna finanszírozni azt a kitudja mennyi időt, amíg kezd bevétel lenni. Ha el akarom adni az újságot, akkor be kell tenni országos terjesztési hálózatba, aminek fejében a terjesztő az ár felét egyből le is nyúlja, és tapasztalat, hogy nem tudsz megjelenni láthatóan az újságosnál, nem tudod felvenni a harcot a Blikkel és a Kiskegyeddel! 🙂 Normális mennyiséggel ellátni az országos standokat, sok nyomtatott példányt jelent (meg az elején különben sem tudsz bekerülni normálisan egy teljes országos terjesztésbe), aminek nagy részét viszont biztos, hogy nem veszik meg, szóval a bevétel ebből először minimális!
Ez a mennyiség kevés lett volna láthatóan megjelenni az ország újságos standjain, viszont a saját terjesztési hálózatban hatékonyabb volt…… országosan több, mint 120 motoros helyen lehetett hozzájutni
Az eladott példányszámmal pedig 1,5 hónap csúszással számol el a terjesztő, de közben kell finanszírozni a következő megjelenést is. Mondom, tőke nélkül ezt nem lehet megcsinálni, és még ott van a kérdés, hogyan, és mikorra nyerne teret egy új magazin az eladási piacon? Ezzel szemben nekem – mint említettem – már az alapötletem is egy ingyenes terjesztésű újság volt, ami még a 2006-os Stunt Eb szervezésekor jutott eszembe. Attól a rendezvénytől kezdve minden évben egy majdnem újság szintű műsorfüzetet adtunk ki (A4-es formátum, cikkekkel megtűzdelve), amit ingyenesen osztogattunk a rendezvényeken promóciós céllal.
A 2006-os Stunt Eb-re a rendezvény promóciója is látványosabb lett, ugyanis A4-es, és olvasmányos (nem csak a program és a támogatók voltak benne) műsorfüzetet adtunk ki rá!
Ekkor támadt olyan gondolatom, hogy miért nem csinálok egy évben több ilyen kiadványt, amiben lennének cikkek, szerveznék bele hirdetőket, és azt terjeszteném. Hogy miért nem? Hát az előbb írtam, hogy abban az időben működtek a dolgaim, se időm, se igényem nem volt rá! Szóval maradt az ingyenes kiadvány verzió. Ezt viszont el kellett adnom a hirdetők felé, úgy, hogy még nem is létezett! Na, ez volt ám csak a mutatvány! 🙂 Valamit jól csinálhattam, ugyanis már az első szám rentábilis volt! Persze ehhez az kellett, hogy én legyek a grafikus, a főszerkesztő, a szerkesztő, a fotós, a marketinges, az üzletkötő, a pénztáros, terjesztési felelős, a…a…a mindenes! Azt hiszem egy polihisztor veszett el bennem 🙂 ….. de inkább úgy gondolom, az jobban fedi a valóságot, hogy aki mindenhez ért, az igazán semmihez sem ért!
Nos, az biztos, hogy ezeket a feladatokat megoldottam, hiszen 9 évig működött a nyomtatott magazin! Igazándiból itt vettem hasznát az előéletemnek, hogy képben voltam a szervezéssel, a grafikai kivitelezéssel, a nyomdai előkészítéssel (elég sokat lógtam a grafikus nyakán, ellesve a dolgokat), volt fényképezőgépem, beleláttam egy főszerkesztő munkájába, így össze tudtam rakni egy újságot, tudtam cikket írni, képes voltam kialakítani egy saját terjesztői hálózatot, tudtam hirdetést szervezni, elég széles ismeretségem volt a motoros üzleti életben ………a pénzt meg mindenki eltudja költeni, az sem okozott gondot 🙂
A kezdeti nehézségeken lassan túl lettem, egy idő után egyre többen kezdték megismerni a magazint. A pozitív visszajelzések megerősítettek abban, hogy jó úton haladok…..viszont ebbe a szisztémába bele volt kódolva a vége is! Mivel a bevétel kizárólag a hirdetőkből adódott, így elég kényes volt az egyensúly. Ez miatt is alakult ki már az elején a szezonális megjelenés, márciustól szeptemberig, amíg a motoros szezon jobbára tart.
A tartalmat az első időkben nagyrészt én írtam, de később egyre több helyről jelentkeztek, hogy lenne egy cikk, nem férne be? Ezek a cikkek által kicsit szellősebb lett az időbeosztásom, sőt lassan kialakult pár személynél, hogy rendszeresen ellátott cikkekkel. Az egyik „segédszerkesztő” Kósa Misi, aki egy fantasztikus két lábon járó motoros lexikon! Hihetetlen arzenálja van a Régi idők mocija …. c. sorozatban (itt az új honlapon az eddig megjelent részeket újból felteszem, hiszen most egy sokkal szélesebb körhöz is eljutnak ezek a cikkek), a másik pedig Kulik Karcsi (köszönöm Bátszi Bandinak a beajánlást), aki a nem egyszerű túráiról küldött anyagokat. Karcsi értelmezésében a túra minimum 3000 km-nél kezdődik, és a közel-keleti régiót részesíti előnyben! Ezúton is köszönöm nekik az anyagokat!
De térjünk vissza a vezérfonalhoz. A veszély ott lappangott, ami az utóbbi években egyre kézzel foghatóbb lett, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak papíralapú újságot, inkább a neten szerzik be a kívánt információkat! Ezt a motoros üzleti életben szereplők is érzékelték, így a hirdetések egyre nagyobb hangsúllyal tolódtak az online világ felé. Ahogy ez a tendencia nőtt, úgy csökkent a MotoRage hirdetők mennyisége, és mivel a kiadvány ingyenes volt, ugye nem volt eladási bevétel! Szerencsére volt több olyan hirdetői partnerem, akik kitartottak a magazin mellett, ugyanúgy a nyomtatott újságot preferálták (a Köszönet menüpont alatt meg is találjátok őket), és mellettük azért általában be lehetett hozni pár régi vagy új hirdetőt. Az utóbbi évekig rendszeresen hirdettek az importőrök, de a végén ők is egyre jobban elfogytak, már csak néha volt valamilyen szintű készségük megjelenni a MotoRage-ben.
Az utóbbi 2 év arról szólt, hogy próbáltam legalább nullszaldóra kihozni a számokat, ami jobbára sikerült is, de ez miatt kevesebb alkalommal is jelent meg az újság évente. Ennek ellenére valahogy nem akaródzott feladnom, makacsul ragaszkodtam a nyomtatott verzióhoz. Viszont 2018 szeptemberben (ekkor jelent meg az utolsó nyomtatott verzió) tényleg elegem lett a nyűglődésből, és a téli szünetet arra használtam fel, hogy megvalósuljon ez a weboldal, ami remélem nem csak pótolja a nyomtatott verziót, hanem a lehetőségei által többet is tud nyújtani. Pl. az idők folyamán szép számú általam szerkesztett videóm gyűlt össze, így már ezeket is feltudom használni a weboldal tartalmának színesítésére!
Most így, hogy végig olvastam magam, kezdem érteni, hogy miért is csinálom ezt az egészet! 🙂
….még annyival zavarnálak benneteket, hogy a felületesen felvázolt életszakaszok mögött azért sokkal részletesebb dolgok vannak, de nem önéletrajzi írásnak szántam ezt a kis szösszenetet, hanem – mint az elején említettem -, kicsit rá szerettem volna világítani, hogy mit is takar a MotoRage Magazin!
Kedves Olvasó! Üdvözöllek a motorage.hu világában, kellemest időtöltést az oldalon!
Motoros üdvözlettel
Amrein László
(ha tetszett a cikk vagy videó, szólj hozzá! Bejelentkezéshez segítség az oldal alján)