Stunt Riding történelem – IV.
Szöveg: Amrein László
Képek: Amrein László, CMN (Czech Motocycle Magazin), Veggie Dave
Ha lemaradtál az előző részekről, itt elolvashatod őket: I. rész, II. rész, III. rész
2004. European Stunt Riding Championship
Ebben az évben az Eb-t Frutigenben (Svájc), a helyi kis reptéren rendezték. Ez egy kisváros az Alpokban, Bern alatt. A verseny valami helyi wurtslival volt összekötve (szó szerint, ugyanis dodzsem, ringlispil, céllövölde, lufik stb. volt a depó mögött), és az a pár néző is onnan került ki jobbára. A dátum június 20 volt, ami nem volt véletlen, ugyanis ez a csehországi vb előtti hétvége volt, így a messziről jött versenyzők egy úttal letudhatták a két versenyt. Ennek ellenére mégis visszafogott volt a részvétel a 13 versenyzővel.
Potzner Ferivel mentem ki erre a versenyre, Svájcon belül mellőztük az autópályát, átmentünk egy hágón! Igencsak látványos volt az út, de annyira lassú volt (meg autógyilkos), hogy visszafele már pályáztunk! 🙂 A mezőny közel sem volt olyan erős és népes, mint a korábbi nemzetközi versenyeken, de azért Ferinek meg kellett küzdenie három nagy névvel. Christian Pfeiffer, Odair Salmazo és Edinaldo Dantas volt a papírforma szerinti dobogós. Odair gyenge szereplése (megspékelve egy eséssel), és Potzner Feri helytálló műsora eredményeképpen Feri személyében magyar versenyző állhatott a dobogó harmadik fokára (Pfeiffer első, Dantas második lett).
2004. World Stunt Riding Championship
A 2004-es vb-t két fordulóban bonyolították le. Az első helyszín a már ismert csehországi Bechyne, a második pedig a motorozás mekkája, a híres Donington Park Angliában. Mivel mind a két fordulóra meghívást kaptam a zsűribe, így már hivatalból is végig kellett néznem az egész versenyt. Azt gondolom, hogy ezáltal még jobban világos képet tudtam alkotni az akkori mezőnyről.
Abban az időben volt kb. 10-15 olyan ismert stunter Európában, akiknek a tudása meghaladta az átlagét. Így a versenyeken már a kvalifikáció alatt éles küzdelem folyt, hiszen csak 12-en juthattak a döntőbe, de még a 12-es mezőnyön belül is volt szintkülönbség (igaz, hogy lényegesen kisebb), ami kategorizálta a versenyzőket. Ez a különbség pedig annyira minimálisra csökkent, hogy mindössze pár pontnyi különbségek születtek a helyezések között. A cseh versenyen 40 felett volt az indulók létszáma, de a kvalifikációs körök alatt „tisztult a kép”. A 12-es döntőbe pedig az akkori nagyobb nevek, mind bekerültek.
Csehországban ismét Christian Pfeiffer győzött, mögötte a portugál Ribeiro és AC Farias. Az előző évi versenyt kéztörés miatt kihagyó brazil Odair Salmazo a negyedik helyet szerezte meg, mögötte a másik portugál, Ricardo Domingos lett az ötödik. Sonnie Fergusson (véleményem szerint őt inkább az addigi ismertsége, és nem a bemutatott gyakorlatai hozták a hatodik helyre) és Edinaldo Dantas (hetedik) mögött Potzner Feri a nyolcadik lett. Feri ekkor már kezdett a nemzetközi mezőnyben számtani, ami idővel egyre jobban ismerté tette, főleg az előző heti svájci Eb-s dobogója után.
Farias műsora számomra olyan volt, mint aki nem is egy versenyen küzdene, hanem egy bemutatón szórakoztatná a közönséget. Nem foglalkozott azzal, hogy a műsora összeálljon, úgymond motorozgatott, látszott, hogy nem izgatja a helyezés, a maga örömére motorozott. A harmadik helyet szerintem a hírneve hozta neki.
A második forduló október utolsó hétvégéjén volt a Donington Parkban (Anglia), ami egy Moto1 nevű rendezvényen belül volt. Itt lényegesen szerényebb volt a nevezők száma (talán fele a cseh versenynek), viszont az előző forduló döntősei mind ott voltak, kivéve Ricardo Domingost. A nemzetköziséget növelve egy amerikai rider is indult (Antony D’ Orsi), aki – mint kiderült – nem sok vizet zavart a mezőnyben az akkori amcsi stílusával.
Christian Pfeiffer csupán csak 5 ponttal előzte meg Humberto Ribeirót a csehországi forduló után, ami nagyon vékony egy olyan szubjektív pontozásban, mint, ami akkor volt ebben a stílusban. Végül Ribeiro nyerte ezt a fordulót, és a pontösszesítésben pár ponttal ő lett az új világbajnok! Potzner Feri egy igazán jól összerakott, és bemutatott műsorral a harmadik helyen végzett (egy esése ellenére), ami egy ilyen mezőnyben azért nagyon komoly eredmény volt. A csehországi 8. helye és ez a 3. hely az összesítésben az 5. helyet jelentette. Ez nem kis motiváció volt a továbbiakban a számára.
A Donington Parkban rendezett vb II. fordulója után még azt gondoltuk, hogy az évek óta Csehországban zajló versenyek – megjegyzem igen színvonalasak – természetszerűen folytatódnak. Így kissé meglepett, amikor Marek Lichtenberg (szervező) azt mondta, ezentúl csak minden második évben rendez versenyt.
„A befektetett munka, pénz és a rizikó nincs arányban a végeredménnyel” – Marek Lichtenberg.
Marek álláspontja szerint snassz versenyt nem akart rendezni, egy nagy volumenű rendezvény pedig az előbb említett szempontokat megkívánja. Mondjuk ez a gondolatmenet nekem is megvolt a kaposújlaki versenyek kapcsán, mikor a rendezvény eljutott egy komolyabb szintre.
-folytatjuk-
További érdekes híreket, cikkeket itt találsz (klikk a képre):
