A motorkiállítás, ahogy én láttam – Vigyázat, egyéni vélemény!
Szöveg: Amrein László
Képek: Amrein László, Pintér László
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Interwheel nevű motorkiállítás, ami 1992-ben indult.
Ez a kiállítás szépen fejlődött évről évre, míg meg nem jelent egy csúnya, nagy, mohó konkurencia, ami elkezdte elcsábítani a motorimportőröket. Először csak óvatosan, mézes-mázosan közeledve, mondván, hogy itt csak a motorokat lehet kiállítani, semmi vásárlás, mindent a szemnek, semmit a kéznek. Aztán ez a nagy hal pár év alatt, hamm, bekapta a kishalat, és 2006 után már csak a Hungexpo maradt, mint motorkiállítás. De, a karma működik, és 2019-re pont azok az importőrök fúrták meg a Hungexpo motorkiállítást, akik annak idején úgymond „hűtlenek” lettek az Interwheelhez.
Szóval Magyarországon 2018 óta nem volt motorkiállítás (mondjuk korábban is általában valami más témával volt egybevonva), de 7 szűk esztendő után eljött a várva várt kánaán a motorosoknak!
Éveken keresztül kérdés volt, hogy van-e létjogosultsága egy ilyen jellegű eseménynek, amire múlt hétvégén egyértelmű választ adott a hazai motoros társadalom. Persze, azért vannak olyanok, akik megfütyülik különböző dolgok miatt (nekik üzenem, hogy neki lehet állni a 2026-os szervezésnek, és meg lehet mutatni), de azt bátran ki merem jelenteni, hogy ez a hétvége maximális siker aratott a látogatók 90 valahány %-ánál!
Amit többen negatívként hoztak fel, az a hosszú sorban állás a bejáratnál. Igen, valóban hosszú volt a sor – mi pont 1 óra alatt értünk be -, viszont bent nem volt „hering party”. Vehetjük a fő műsoridőt szombat délután 2 óra körülire, és akkor is normálisan lehetett nézelődni, fotózni, nekem legalábbis sikerült, valahogy bent jó volt a tömeg eloszlása, lehetett közlekedni.
A rendezvény gerincét természetesen a motorimportőrök standjai tették ki, de a ruházat és kiegészítők kínálata is rendkívül széles skálán mozgott. Ez az eddigi kiállításokon is megszokott volt, viszont most egy olyan vonal lett behozva a motorkiállítás tematikájába, ami eddig soha nem volt ilyen szinten jelen.
Mégpedig a motoros élet szereplőinek olyan kiemelt megjelenése, ami – számomra – egy erős pluszt adott az eseménynek, ugyanis számomra a motoros érában történő események, személyek érdekesebbek, mint az, hogy hány lóerős egy új modell, vagy milyen új műszaki kütyüvel van felszerelve. Persze ez beállítottság, érdeklődés kérdése.
Szóval, pl. Talma, Király Laci (GP King), Drapál Katalin, Oncsi-Dodor, Fejes Tamás (Tankcsapda), Mókus, Fóti Gyula (Pannónia), Guld Péter (IOM TT), Babettával Afrikában, vagy Lencsés Donát Dániel (drag versenyző) folyamatos előadásaik számomra oda tették azt a pluszt, ami miatt kiemelkedőnek érzem ezt az eseményt.
A motormárkák elég széles spektruma megtalálható volt a kiállításon, és akik kiállítottak, azok általában hozták a legújabb modelljeiket is. A palettát végig nézegetve az a gondolat kerített hatalmába, hogy mennyivel egyszerűbb dolgunk volt 20-25 évvel korábban, hiszen közel sem volt egyik márkának sem ennyi modellje. Sőt, modelleken belül is annyi variáció van már, hogy lassan el sem lehet igazodni rajtuk. Ennyi motort kivesézni egyrészt helyigényes – hosszú szöveget meg úgysem olvasnak már a motorosok /szerintem ezt a cikket sem/ – másrészt a neten úgyis pár kattintással megtalálhatók a paraméterek.
Ha már a motoroknál tartunk, akkor mindenképp kiemelném azt a másik szegmenst, ami a további pluszt adta az eddigi kiállításokkal szemben. Mégpedig a motorkülönlegességek, ami igazi csemege lehetett az ínyenceknek! Nekem az ovál dugattyús NR750 Honda volt az egyik csáberő, hogy élőben is lássam, ugyanis nagyon sokáig őrizgettem egy képet róla a ’90-es évekből! Persze az Aprilia X-Trenta (RSV4X) és a Ducati Desmosedici RR látványa sem volt elhanyagolható, de a Yamaha R1M kidolgozásáról, vonalvezetéséről is csak lelkendezve tudok nyilatkozni! Óóó, azok a fránya sportmotorok! 🙂 A Honda CBR400RR sem hétköznapi látvány, ugyanis ebből a 400-as japán belpiacos RR-ből nem szaladgál tucatnyi a hazai utakon, szóval volt helye a kuriózum motorok között!
A hazai motorsport dicsőségét Talma standja prezentálta, kiállítva a 2007-es világbajnoki motorját! Nekem a mai napig emlékezetes, hogy 2007. november 4-én a valenciai futamot a németországi Fighterama kiállításon izgultuk végig, ahol Talma világbajnok lett!
Viszont a jövő reménysége is jelen volt a motorkiállításon, hiszen az amerikai-magyar Rossi Attila Moor (remélem, már senkinek nem kell bemutatni, ki is ő) a jelenlegi Aprilia versenymotorja mellett állta a fényképész és aláírás rohamot a három nap alatt. Én előre eltervezett merénylettel készültem Rossi betámadására, ugyanis jó pár régebbi – még nyomtatott – MotoRage Magazint vittem magammal aláírás céljából. Mikor Rossi Magyarországra jött 2018-ban, én voltam az első médium, aki interjút készített vele. Akkor is aláírta a cikket a magazinban és most is szereztem be tőle aláírást. Viszont, azóta lényegesen komolyabb a pozíciója a MotoGP felé menetelésben, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan a világ élvonalába fog tartozni, sőt, titkon remélhetjük, hogy névadója – Valentino Rossi – nimbuszának közelébe fog kerülni. …….és akkor ezek az aláírások lesznek majd az én nyugdíjbiztosításaim! 🙂
De, vissza a kiállításra! Szóval a számomra érdekes dolgok most lényegesen nagyobb hangsúlyt kaptak a korábbi kiállításokkal szemben, pl. a stunt élet jelenléte, amit Angyal Zoli, Mókus, Erdei Balázs és Palatinus Attila képviselt! Mondjuk a Hungexpos motorkiállításokon a motorépítés szekció azért „ott volt” rendesen a Devils Mc szervezésében (tudom, hogy itt nem volt hely egy hasonló bevonására), ide sajnos csak egy épített Harley került a Sapka Művek által.
A végén összegezve a kiállítást, ha valaki „nyálat csorgatni” ment, vagy vásárolni, vagy „bandázni”, az szerintem mind megtalálhatta az érdeklődésének megfelelő dolgot. A kérdés pedig – hogy kell-e itthon motorkiállítás -, szerintem eldőlt! Köszönjük Dodornak, hogy felvállalta a rendezést, úgy gondolom jövőre lesz folytatás!
További érdekes híreket, cikkeket itt találsz (klikk a képre):
