Linninger Patrik személyében magyar győztes az egyéni Classic Motocross világkupán!

Az elmúlt hétvégén, az olaszországi Maggioraban rendezett egyéni Classic Motocross világkupán, az 500-as kategóriában Linninger Patrikot intette le a kockás zászló elsőnek, így magyar bajnokot köszönthetünk személyében, ami azért is nagy dolog, mert 48 évesen is helyt állt, és nem adta fel a gyerekkori álmát, amit most sikerült megvalósítania. Ezzel a győzelemmel Patrik beírta magát a motocross sporttörténetébe.

Patrikot egy rövid interjú keretében faggattam az elért eredményről és a versenyről.

Először is gratulálok ehhez a hihetetlen eredményhez! Kérlek, mutasd be ezt a versenyt, ami egy friss kezdeményezés a motocross világban.

Igen, ez volt az első egyéni Classic Motocross világkupa, amit szeptember 10-11-én rendeztek az olaszországi Maggiora pályán. A verseny a szokásos módon zajlott, itt is különböző kategóriákban indultak a versenyzők. 125 ccm, 250 ccm, és 500 ccm. Én az 500-ban indultam egy kétütemű CR500 nyergében. Erről a versenyzésről röviden annyit kell tudni, hogy a motor nem lehet fiatalabb 1996-os kiadásúnál. Ezeket a régebbi „vasakat” természetesen olyan szinten restaurálják és tartják karban, hogy versenyképes állapotban állnak velük rajthoz. Ezek a gépek többe kerülnek, mint egy új crossmotor, így anyagilag is megterhelő az ilyen jellegű versenyeken való indulás.

Ha jól tudom, Te már évek óta a classic bajnokságokban indulsz.

Igen, már 5 éve a classic ill. vintage kategóriákban versenyzem. Tavaly lehetőségem adódott indulni az első enduro Vintage Trophy világbajnokságon Elba szigetén, ahol a kategóriám 4. helyén értem célba. A 408 indulóból pedig az abszolút 68. lettem.

Gondolom ez azért jó motiváció volt a továbbiakra nézve, hiszen idén elég sűrű lett a naptárad.

Mindenképp, hiszen az idei év elég keményen alakult, ugyanis a magyar és a cseh classic bajnokságok mellett indultam az Európa Kupán, és a múlthétvégi világkupán is. Ez éves szinten 15 versenyt jelent, ami minden szempontból megterhelő, hiszen ezt fizikailag is, és anyagilag is bírni kell, nem beszélve a mentális oldaláról, ami szintén eléggé kimeríti az embert. A sok utazás, szerelés, nevezések, alkatrészellátás, stb. problémák egy idő után összeadódva eléggé fárasztóak. Viszont, mindez engem nem riasztott el, végig csinálom az egész szezont!

Erre a világkupára, hogy működik a nevezés? Bárki indulhat?

Ennek a helyszínnek számomra van egy varázsa, ami kicsit nekem még hozzá tesz ehhez a győzelemhez. 36 évvel ezelőtt Maggioraban rendezték a Nemzetek világbajnokságát, amit persze én is nyomon követtem. Akkor határoztam el, hogy egyszer majd én is fogok ezen a pályán versenyezni. Ez olyan fiatal kori álom volt számomra. Sajnos azóta sem sikerült versenyeznem ezen a pályán, de idén a MAMS segítségével be tudtam nevezni erre a világkupára. Többszöri levélváltás után sikerült FIM licenchez jutnom, ami feltétele a nevezésnek, így elfogadták a nevezésem.

Hogyan készültél fel az álmod végrehajtására? Egyáltalán milyen elvárásod volt magaddal szemben ettől a versenytől?

Semmilyen elvárást nem támasztottam magamnak, csupán szerettem volna részese lenni a csodának, és büszkén képviselni kis hazámat! Elégedett lettem volna akár az utolsó hellyel is, ha célba érek.
Amúgy 6 hét állt rendelkezésemre, hogy fizikálisan felkészüljek, ez napi két tréninget és heti két motorozást jelentett.

Hogy zajlott a hétvége?

Pénteken az adminisztratív és technikai gépátvétellel kezdődtek a programok.

Szombaton a szabad- ill. a mért edzések zajlottak. Vasárnap pedig a futamokkal zárultak az igencsak izgalmas versenyek. Az időmerőn kiderült, hogy a classic 500 kategória első helyét sikerült megmotoroznom! Gondolhatod, hogy alig tudtam aludni a másnapi verseny előtt! 

Vasárnap reggel 9-kor volt az első futam, és délután 3-kor a második. Óriási szerencsével mindkét futamban első helyen intettek le az 500-as kategóriában, és 9. illetve 8. helyen az abszolútban.
A futam után azonnal – porosan izzadtan – jött az eredményhirdetés, és pörögtek tovább az események, de szinte alig emlékszem mi történt, annyira izgatott és meghatott voltam. Könnyes szemmel álltam fel a dobogóra, és meghatódva vettem át a legszebb díjakat, amiket valaha is kaptam. 36 éves álmom vált valóra, amit egy jó ideig még biztos nem fogok tudni feldolgozni. Ehhez több időre lesz szükségem.

Igen, ez egy életút megkoronázása is lehet, még egyszer gratulálok ehhez a kiváló eredményhez. Mi a folytatás?

Már eltelt pár nap, de még mindig olyan hihetetlen számomra, de majd csak feldolgozom ám! 🙂 . Most hétvégén a Dombóvár melletti Csikóstöttösön állok újból rajthoz a CR500-zal!

Köszönöm az interjút, és sok sikert a továbbiakban is!

További érdekes híreket, cikkeket itt találsz (klikk a képre):