Attalától a Nordkappig – II. rész

Szöveg: Amrein László
Képek: Amrein László, Kapinya Marika

Mindig keresem az érdekes témákat, bármerre is járok. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy elég csak a szomszédba átugrani, és meg is van a legújabb cikk! Attala Kaposvártól kb. 20 km-re található, keleti irányban a 61-es főút mentén. Ezen a kis falun számtalanszor áthaladok, és az út mellett az egyik háznál állandóan ki van tolva pár motor, ami számomra már szokványos látványt nyújt, …. azt viszont nem gondoltam, hogy a kerítés mögött egy 200 db-os motorgyűjtemény található!

– Kapinya Marikával folytattam a beszélgetést!

folytatás:

– Szinte az összes keresetünk erre ment el.

– Kettőtök közül ki a „szenvedélybetegebb”?

– Talán én, hiszen többször volt, hogy „húú, még találtam egy motort, ez még haza kellene vinni”. Általában én szoktam alkudozni, mert egy nőnek mindig többet engednek :-). Volt olyan, hogy itthon elmentünk motort venni, és mondtam Robertonak, hogy meg se szólaljon, mert amint meghallják, hogy olasz, egyből ugrik az ár felfelé! Volt, hogy kérdezték, mi baja a páromnak, mondtam nemrég volt torok műtétje :-). Szóval a kereset, ahogy jött, rögtön be is lett fektetve motorokba!

– Melyik a legkedvencebb motor, már ha beszélhetünk ilyenről?

– Számomra a legkedvesebb a Super Alce, az egy 1949-es 500 ccm-es MotoGuzzi, aminek különlegessége, hogy kívül szelepelt, így mikor a blokk jár, látszik a szeleprugó mozgása.

– Miért épp az a kedvenc?

– Mert az egy nagyon különleges motor, és gyönyörű hangja van!

– Van belőle több is itthon?

– Nem tudom pontosan, de elég egyedi példány. Talán 6-7 darab lehet belőle itthon.

– Tudtok még másról is, akik szintén úgy gyűjtik a motorokat, hogy nem restaurálják őket, hanem a fellelt állapotukban tárolják tovább?

– Szerintem vannak, de sokan nagyon örülnek annak, hogy eredeti állapotban nézhetik meg a motorokat, mármint, hogy nem felújítva.

– Működőképesek a motorok?

– Igen, arra nagyon ügyelünk, hogy amelyik működik, azt műszakilag karban is tartsuk. Az akksikat rendszeresen töltjük és időnként el is indítjuk őket. Amelyik példány szép, eredeti állapotban került hozzánk, azokat szeretnénk úgy is megőrizni. Arra azért nagyon vigyázunk, hogy ne romoljanak tovább, így a rozsdát lepucoltunk róluk és száraz helyen tároljuk őket.

– Mesélj kicsit az utazásaitokról. Melyik volt a legemlékezetesebb?

– Nagyon szeretünk motorozni, szinte minden hétvégén úton vagyunk. Bejártuk már Európa szinte összes országát. Görögország és Oroszország ami még hátra van, valamint pár közelebbi ország, mint pl. Albánia, Szerbia ahol még nem jártunk. A legemlékezetesebb utazásunk 1999-ben volt, mikor is Norvégiába motorozunk el a Nordkapp-hoz, ami Európa legészakibb pontja! 11 nap alatt mentünk 11.000 km-t, de megérte, fantasztikus utazás volt! Volt olyan éjszaka, hogy egy befagyott tó mellett aludtunk, természetesen sátorban! Mindenkinek tudnám ajánlani, aki teheti, menjen el a Nordkapp-hoz, csodálatos!

– Kicsit térjünk vissza a motorokhoz. Melyik a legidősebb gép?

– A legidősebb egy 1915-ös 175 ccm-es, kétütemű Terrott Diamant, aminek különlegessége, hogy ékszíjmeghajtása van, és a főtengely lánccal hajtja meg a szárazkuplungot, 3 fokozatú kézi sebességváltós. A fék érdekessége még, hogy a hátsókeréken levő szíjtárcsa van fékezve. 10:1-hez a keverési aránya, úgyhogy mikor elindul, akkor egy füstfelhő van mögötte.

– Melyik volt az utolsó motor, ami a házhoz került?

– Az utolsót úgy cseréltük, ami egy 1956-os IZS. Egy Honda cross motort adtunk érte.

– Hogy kerül a képbe egy cross motor a sok utcai gép között?

– Van egy barátunk Olaszországban, és tőle szoktunk hozni olyan motorokat, amiket cserére szánunk. Ez is egy ilyen motor volt.

– Ahogy látom, nagy szükség lenne bővítésre, ahol szellősebben lehetne a motorokat tárolni.

– Igen, csak már nemigen tudunk bővíteni itt a háznál. Ez az épület is először egy 5 méteres garázs volt, amit hamar kinőttünk. Majd építettünk hozzá, bővítettük, de mára már ez is szűk lett. Idővel a ház tetőtere is motortároló lett :-), így összesen már 300 nm-en vannak motorok.

– Egy területbővítés akkor jól jönne, igaz?

– Jól, de szerintem nem nyernénk vele sok helyet, mert nem arra lenne felhasználva, hogy szellősebben legyenek a motorok, hanem elég gyorsan újabbakat hoznánk, mivel már lenne nekik hely :-)!

– Mennyi motor van itt jelenleg?

– Kb. 200 db, de nincs róla pontos nyilvántartásunk.

– Ha mondjuk éjszaka a róka – mondjuk onnan belülről – ellopna egyet, az feltűnne?

– Hogyne!!! Egyből észrevennénk, hogy valamelyik nincs meg! Azért fejben az összes megvan ám!

– Van olyan motor, amiből több is van?

– Igen van. Ha lenne olyan gyűjtő, aki cserélne, mi szívesen vennénk a cserelehetőséget!

– Mivel sehol nincs hirdetve, hogyan találnak ide az emberek?

– Elsősorban az utcára kitolt motorok miatt sokan megállnak, és később a barátokkal visszatérnek. Van, hogy 30-an is voltak itt egyszerre, ami nekem nagy öröm, hiszen én meg annak örülök, ha valaki sokáig itt van, mert azt biztos érdekli!

– Azt már összeszámoltátok, hogy kb. mennyi lehet az eszmei értéke ennek a gyűjteménynek?

– Hm, nem is tudok mit mondani….nincs felbecsülve…fogalmam sincs róla.

– Törtek már be a motorokhoz?

– Igen, egyszer hátulról bejöttek éjszaka, és elvittek egy KTM crossmotort.

– Meglett?

– Igen, a kukoricáson keresztül vitték el, és a nyomon végig tudtuk őket követni.

– Roberto beszél magyarul?

– Áááá! Semmit! Pár szót ismer csak.

– Akkor honnan tudsz ilyen jól olaszul? (közben pergő nyelven fordította Robertónak a beszélgetésünket)

– Mikor kint ragadtam a páromnál, meg kellett tanulnom a nyelvet, mert a 60 millió olasz nem volt hajlandó megtanulni magyarul, így nekem kellett tanulni olaszul.

– Mennyi idő alatt tanultad meg?

– Kb. 1,5-2 év alatt, de már előtte is beszéltem kicsit a nyelvet.

– Mikor jöttetek vissza Magyarországra?

– 12 évig kint éltünk és most már régóta itt élünk állandóra. Roberto nagyon szereti Magyarországot. Ha dolga is van otthon, amint elintézte, már jön is haza!

– A végére valami emlékezetes motoros sztori?

– Volt rengeteg, de ami nagyon megragadt az kb. 30 éve történt itt Dombóváron. Rugdaltam a motorom, de nem indult el, és pár srác felajánlotta, hogy betolják. Végig tolattam velük egy utcát, mire észrevettem, hogy nem adtam rá a gyújtást. Ők rendesen kifáradtak, én meg utána egy rúgással elindítottam! Néztek is furcsán rám! 🙂

– Hol lesz a vége ennek a motorgyűjtésnek?

– Nem tudom…..szerintem, amíg élünk, addig gyűjtögetjük őket!

– Akkor reméljük, még sok száz motor kerül ide! Köszönöm a beszélgetést!

(Ha Attala felé jártok, akkor érdemes meglátogatni a motorgyűjteményt, valamint van a faluban egy halászcsárda, ahol nagyon jó a halászlé!)

(ha tetszett a cikk, szólj hozzá! Bejelentkezéshez segítség az oldal alján)