Isle of Man TT – a kezdet

Szöveg: Amrein László
Képek: Amrein László, arhív

The Road Racing Capital of The World, avagy az Ellentétek szigete

112 éve rendezik meg a Man TT-t! Igen, ezt a versenyt már több, mint 100 éve rendezik, és ez idő alatt méltán vívta ki a leghíresebb, és egyik legveszélyesebb utcai verseny címet! Talán nincs is olyan motoros, aki ne hallott volna már róla, de aki ismeri, biztos ábrándozott már, hogy milyen lehet élőben. Nekem volt szerencsém három alkalommal is (2003-ban Mókussal, 2006-2007-ben Angyal Zolival) személyesen megízlelni azt a fílinget, ami áthatja a szigetet a TT (Tourist Trophy) verseny alatt. Akkor minden a TT-ről szól, még a fodrászüzlet kirakatában is motorok díszelegnek, az üzletek és éttermek tömve bőrruhás alakokkal.

Ha valaki el szeretne jutni oda, jobb, ha hónapokkal korábban foglal magának jegyet, ugyanis a kompok telt házzal működnek a verseny idején.

Még pár nap, és kezdődik az idei verseny, ennek apropójából most egy kis történelmi áttekintésre kalauzolnálak el benneteket! A Duke Video-tól kapott DVD-k nagy segítségemre voltak e cikk megírásában, amely ebben a szűk terjedelemben próbál betekintést nyújtani a TT kezdeti idejébe!

Anglia és Írország között félúton található az Ír-tenger által körülölelt Ember szigete, amely sok motoros számára jelenti Mekkát. Talán vehetjük ezt az 52 km hosszú és 22 km széles földdarabot a motorversenyzés szülőhazájának, hiszen a híres-hírhedt Isle of Man TT-t 1907-től rendezik meg itt. A sziget történelme az i. e. negyedik évezredig nyúlik vissza a keltákon és a vikingeken keresztül, egészen a 18. századik, mikor is az Egyesült Királyság megvásárolta. Azóta is a brit szigetek egyik drágakövének tartják, színes kultúrájának, számos történelmi helyének és épületének, hagyományainak köszönhetően. A napjainkig ápolt történelmi helyek, kultúra adja a hely varázsát, főleg, ha az ember veszi a fáradságot, és körbe motorozza, autózza a kis szigetet.

Viszont ez kicsit becsapós is, ugyanis igazi megismeréséhez ez kevés – főleg ha csak motoros szemmel nézi az ember –, ám még így is átérezhető a szépsége. Teljességgel úgy kaphatunk áttekintést, ha megnézzük a Duke Video által készített The Isle of Man – An Island of Contrast című DVD-t, amely részletesen bemutatja a sziget történelmét, földrajzi jellegzetességeit, kultúráját. A sziget alig 70 000-es lakosságára jellemző, hogy mind a mai napig ragaszkodnak tradícióikhoz, őrzik hagyományaikat. Természetesen nem lenne teljes a film, ha nem szerepelne benne a világhírű Tourist Trophy motorverseny, amely szervesen hozzátartozik a sziget történelméhez, hiszen ez az egyik dolog, ami ismertté tette a szigetet a világban.

Ez a verseny a világ legrégebbi utcai versenye. Bármily fájdalmas is a motoros fülnek hallani, de tudni kell, hogy a mai TT kezdete autóversenyzés volt, ezt lassacskán váltotta fel a motorkerékpár. A kezdet nem volt egyszerű, ugyanis az angol törvények tiltották az utcai versenyzést. A Gordon Bennett Kupában (James Gordon Bennett, a New York Herald örököse) több nemzet mérte össze autóik tudását, és a szabályok szerint a következő évi versenyt a győztes országnak kellett megrendeznie. Az első verseny 1900-ban zajlott Párizs és Lyon között. Anglia 1902-ben vívta ki magának a rendezés jogát, de a szigorú törvény miatt nem volt egyszerű a rendezők dolga. Nemigen találtak megfelelő helyszínt, ahol adottak lettek volna a feltételek egy ilyen jellegű viadal megrendezéséhez. A választás végül is a Man szigetre esett, ahol a megfelelő pozíciókba megfelelő emberek kerültek (a Man sziget kormányzója, parlamentje és az Ír Autóklub közösen megoldotta), akik rajongtak a motorsportért (értsd ez alatt a motorizált járművet).

Ezáltal sor került egy törvénymódosításra, amely lehetővé tette a Man szigeten utcai verseny lebonyolítását. Először csak háromnaposakat engedélyeztek, de 1907-ben az Ír Autóklub javaslatára megtoldották még három nappal, hogy a motorkerékpárok számára is külön versenyt írhassanak ki. Innentől számítjuk a hivatalos Isle of Man TT-t, hiszen ekkortól váltotta fel a motorversenyzés az autóst (1905-ben volt az első motorverseny, de akkor még az autósok között indultak). 1909-ben forradalmi újítást vezettek be, miszerint hengerűrtartalom szerint sorolták be a motorkerékpárokat. Egyhengeresek 500 cm³-ig, kéthengeresek max. 750 cm³-ig.

A TT hamarosan a gyártók egyik legfőbb tesztelési lehetőségévé is vált, hiszen ez a verseny igencsak alkalmas volt arra, hogy próbára tegyék a legújabb fejlesztéseket, alkatrészeket. 1911-től a Junior és a Senior kategóriákat külön indították, az egyiket négy-, a másikat ötkörös versenyként. Az első világháború a TT-t is érintette, így 1915–1919-ig nem rendeztek versenyt. Egészen 1920. június 15-ig kellett várni a következő futamra, ennek megrendezése azonban nagyban köszönhető a brit kormánynak is, hiszen nagylelkűen eltekintettek az üzemanyag-korlátozási rendelet betartásától a verseny idejére, de a Steam Packet hajótársaság is elősegítette az újraindulást, hiszen a háború utáni sanyarú időszak ellenére üzemeltették a kompjáratot Anglia és a sziget között, lehetővé téve a versenyzők és a nézők oda jutását.

Így kezdetét vette a motorsport felvirágzása, amely ettől kezdve megállíthatatlanul tört a világhírnév felé. 1922-ig többször is módosították a versenypálya útvonalát. A kezdeti időkben a 15,85 mérföld hosszúságú (25,51 km) St. John’s Short Course nevű pályán folyt a küzdelem, amit 1911-ben váltott fel a Snaeffel Mountain Course, a maga 37,73 mérföld (60,725 km) hosszúságával , ekkor nyerte el végleges formáját, a ma is használt nyomvonalát. Volt egy rövid időszak, amikor ez kicsit rövidebb volt, pár hegyi szakasz ki volt véve egy ideig. 1939-ben horogkeresztes zászlók alatt vonultak fel a német versenyzők, talán előrevetítve a második világháború okozta nehézségeket a versennyel kapcsolatosan. A II. világháború után megállíthatatlan volt a folytatás, hiszen addigra már kiemelkedő figyelem irányult a TT-re a világ minden tájáról, és akkora igény volt rá – mind a versenyzők, mind a motorgyártók részéről –, hogy szinte természetes volt az újrakezdés. A Man TT 1949 és 1976 között a FIM World Championship állomása is volt egyben.

Már a korai időkben is próbálták a szervezők a verseny állásának minden mozzanatáról tájékoztatni a nézőket. Mivel a technika még gyerekcipőben járt, először zászlós morzejelekkel ment a hír végig a pálya mentén, később biciklisek vitték azokat. A sajtó képviselőinek tájékoztatásáról is próbáltak minél alaposabban gondoskodni, ezért egy megafonon keresztül hirdették folyamatosan a beérkezett híreket. Talán ezt a rendszert vehetjük a mai Manx TT Rádió ősének, ugyanis folyamatos közvetítés folyik a verseny időtartama alatt. A háború után hamarosan „sínre került” a verseny, hiszen időnként már csak a szabályokon igazgattak, hogy mindig megfeleljenek a kor technikai követelményeinek.

1972-ben magyar vonatkozása is volt a TT-nek, ekkor ugyanis Szabó II. László képviselte hazánkat. Itt felmerülhet a kérdés, hogy az akkori politikai rendszerben, hogyan kaphatott valaki lehetőséget nyugati versenyeken való részvételre. Ez nem is volt olyan egyszerű, de Szabó II. László a vb-n elért eredményeinek köszönhetően azért csak megkapta az engedélyt. Már az utazás sem volt egyszerű, ugyanis egy Barkasszal vágtak neki Angliának. Megérkezésükkor két próbakörre volt lehetőség (éjjel!!), aztán a verseny. Már csak ezért is igencsak elismerésre méltó volt az elért eredmény, hiszen gyakorlatilag teljesen ismeretlen pályán kellett teljesítenie. A 125 cm³-es kategóriában a harmadik helyről esett ki, de a 250-ben a nyolcadik helyet sikerült megszereznie.

Több mint harminc évnek kellett eltelnie, hogy ismét magyar részvevője legyen a TT-nek. 2006-ban Bitter Sanyi által újból érdekeltek lettünk a versenyben, ami akár egy elismerése is lehet a magyar motorsportnak, hiszen ezen a versenyen nem indulhat akárki.

A verseny kapcsán számos legendás motoros született, akik nem alkottak kiemelkedőt a zárt versenypályákon, viszont az utcai versenyzésben komoly hírnévre és eredményekre tettek szert. Pl. David Jeffries kilencszeres TT győztes, aki 2003-ban lelte halálát az egyik edzésnapon. Egy kőkerítésnek csapódott kb. 250 km/h sebességgel. Természetesen a verseny folytatódott, de a hely pillanatok alatt zarándokhellyé változott, folyamatosan virágcsokrok borították a baleset helyszínét.

A TT súlyát jelzi még, hogy II. Erzsébet angol királynő is tiszteletét teszi az eseményen, valamint a királyi légierő híres alakulata, a Red Arrows is rendszeresen tart bemutatót a douglesi öböl fölött az utolsó napon, akiket szintén nem mindennap lehet látni.

További érdekes hírek, cikkek (klikk a képre):