Túra a Fekete-tenger körül – 1. rész.

Szöveg és képek: Kulik Károly

Kulik Károly és barátja Ispán, egy komoly túrát tettek a Fekete tenger körül, amit most veletek is megosztanak.


Reggel 7-re tűztük ki a startot, és pontosan sikerült is elindulni. A forgalom iszonyatos volt, és Ispán motorkerékpárja Nagyváradnál megmakacsolta magát, de megoldottuk. Hargitában szemerkélő eső fogad. A következő megálló az Ezeréves határ, majd onnan Odessa. Az utak minősége vegyes. Hol nagyon tré, hol pedig csak simán szörnyű. 🙂 A határon komoly forgalom van. Egy kiskatona elszedi az útleveleinket, és elszalad velük. Felveszik a gépbe az adatokat, majd átküldenek egy másik helyre biztosítást venni. Kiderül, hogy az adataimat az első bódéban nem jól vették fel, így újra vissza kell mennem az első helyre. 15 perc ügykezelés után minden simán megy, és már robogunk is tovább Moldovában. Kora este érjük el Odessát, és Ispán a jól bevált régi szállására megy. Természetesen már nem üzemel az ismert hely, és kénytelenek vagyunk a mellette lévő szállodában kivenni egy szobát, ami olyan pici, hogy a cuccaink már csak nagy kínlódások árán férnek fel. Kicsit szűkös, de legalább lehet aludni…

Odessa
Dél körül elfogyasztunk egy helyi levest, majd én még kiegészítem egy szép zöld salátás-malacfüles másodikkal. Érdekes, de nagyon ízletes volt. 1-2 sör elfogyasztása után próbálunk visszajutni a szállásra. Gyönyörűen eltévedünk, de szerencsére egy taxis, némi pénz ellenében visszafuvaroz a motelhez, ami inkább diákszállás, mintsem motel.

Szevasztopol
Reggel sikeresen elaludtunk egy kicsit. Odessából gyorsan sikerül kijutni. Az utazás kissé egyhangú, mert sok egyenes van, ami igencsak unalmas tud lenni. A mai cél Szevasztopol, ahol remélhetőleg sátrazni fogunk. A Krím egy üdítő látvány. Eddig egy időutazás volt, mivel a városok az 1980-as Magyarországot idézik. A Krím viszont egy modern üdülő övezet, gyönyörű épületekkel. A GPS-be begépelek egy kempinget Szevasztopolban, ami remélhetőleg nyitva van. 1 órás bolyongás után a város főterén közli egy helyi erő, hogy az, amit oly lelkesen keresek, már nem létezik. Vagy igazából nem is létezett soha. Beütök egy másik kempinget, amiről kiderül, hogy egy Yacht klub, és a tulaj azt mondja, hogyha beenged sátrat verni, akkor főbe lövik. Egy lány fordít angolról ukránra, majd egy 10 perces tanakodás után kinyögik, hogy pár sarokkal feljebb van egy auto camping. Nosza. Megállunk a bejárat előtt, és egy idősebb nő közli, hogy nincs semmiféle kemping itt. Mi erősködünk, hogy van tábla, meg minden. Hajthatatlan…. Éjjel 11 van, és fáradt vagyok. A motor tankja üres, úgyhogy benzin is kell. A benzinkúton közli a srác, hogy jelenleg nincs benzin. Egyre jobb a helyzet. Szerencsére a kúttól 150 méterre van egy motel, ahol a magasabb ár ellenére azonnal kiveszünk egy 2 szobás apartmant. Holnap folytatódik a menet…

Sudak
Szépen felcuccoljuk a motorokat, és már robogunk is Yalta felé. A Krím gyönyörű, de a rendőrök szinte mindenhol ott vannak. Dél körül érjük el Yaltát. Sudakban állunk meg újra, egy előre kinézett szállásnál. A hotel gyönyörű, de az ár enyhén szólva is horrorisztikus. Rövid tanakodás után a kempingezés mellett döntünk.

Valahol Oroszországban
Ma az első cél a sudaki erődrendszer. A panoráma gyönyörű, bár motoros felszerelésben kicsit kényelmetlen hegyet mászni. Délután 4-re érünk a határhoz, és elkezdjük az ügykezelést. Szóval sacc/kb. a komp este 8-kor fut ki, miután az ukránok kiléptettek az országból. 20 perc hajókázás után átérünk Oroszországba. Gyorsan leellenőrzik az útleveleinket, megnéznek, lefotóznak, mosolyognak. Ispánnak intenek, hogy mehet, az én útlevelemmel meg elvonulnak hátra, és közlik, hogy várjak. Lassan éjfél van ukrán idő szerint, és már két órája várom az útlevelem. Egyszer csak megjelenik egy katona, és közli, hogy baj van. Mondom neki: what? Mutatja az útlevelem, és a benne lévő orosz vízumot. Kiderül, hogy a vízumon lévő útlevélszám nem stimmel. Még egy fél óra ücsörgés után visszajön a főnök, és közli, hogy nincs gond, mehetek az oroszokhoz. Hajnali 2 óra van, és az első pici faluban sikerül találni egy szállást, ami még nyitva van. Azaz pontosabban szólva, felébresztem a recepciós csajt.

Maykop
A mai kitűzött cél Maykop. Az út elfogadható, de annyi a kamion, hogy a románok kijöhetnének tanulni. Szépen és komótosan vonulunk a többiekkel Tuapse felé. A picike városokban is akkora dugó van, hogy csak a sorok mellett előresunnyogva lehet közlekedni. Szinte járhatatlan. Tuapse előtt egy picivel leslisszanunk egy mellékútra ami Maykop-ba visz. Egyszer csak elfogy az út, és egy poros, kavicsos döngölt földben folytatódik.
Szóval mentünk, mendegéltünk, és egyszer csak elértük a Kaukázus hegyeit. Monumentális. Az esti szállást Baksanban terveztük, de nagyon lepukkantnak tűnt a hely. A 2. faluban megálltunk egy boltnál, hogy merre lehet valami motel. A boltos mondta, hogy alhatnánk a barátjánál. Megérkezett a barát, majd egy picike faluban repeszt előttünk a Ladával, mi meg utána. 5 perc motorozás után egy elhagyatott telepre érünk, és közli, hogy ez az objektum. Huha… Api bemegy, és közli, hogy ez egy autószerelő műhely. Kicsit megijedek, hogy most mi is lesz. Api megnyugtat, hogy van fent egy szoba, ahol van 3 ágy, és lehet zuhanyozni is.. A desszert az, hogy van internet, mi több WiFi is!

Groznyy
Reggel 6-kor indulnunk kell, mert a tulajdonos megy a piacra, és zárja a műhelyt. A mai első kitűzött célunk az Elbrus. Az út kb. 70 kilcsi ami jó minőségű, és csak a tehenek zavarnak a motorozásban. Délben indulunk tovább, és aránylag jó tempót diktálva hamar elérjük Vladikavkazt. A rend éber őrei kimeszelnek, és közli az egyik, aki nem tud oroszul, az mehet haza. Nagyot nézek, de egy kicsike győzködés után elengednek büntetés nélkül. Elérjük Groznyt. Olyan érzésem van, (miután kicsavartam a ruhámból a vizet) hogy itt nemigazán vannak turisták. Sőt, motoros turisták végképp nincsenek. Csak mi ketten. Valahol szállást kell szerezni, a gps első találatához megyünk, ami tényleg egy szállás. A biztonsági őr a recepciós egyben, aki nehezen akarja elhinni, hogy szobát akarunk éjszakára. Hosszas magyarázás után sikeresen kapunk egy 2 ágyasat, amit természetesen azonnal ki kell fizetni. Később Api úgy dönt, hogy nekivág az éjszakának. Próbálom lebeszélni, de hajthatatlan. Ha reggelig előjön élve, akkor folytatni fogjuk az utazást… ha nem, akkor egyedül megyek Grúziába. 🙂 Utólag kiderült, hogy Ispán leült a bejárat előtt, és a biztonsági őrrel kokettált. Eközben én halálra idegeskedtem magamat, de a végén minden jól sült el. 🙂


Először elmegyünk megnézni a mecsetet, ami Oroszországban a legnagyobb. Groznyyt teljes egészében felújították, és nyoma sincs annak, hogy 2 háború volt itt, és az oroszok belegyalulták a földbe az egész várost. Az épületeket elnézve tiszta Nyugat-Európa érzetem van. Az idő gyönyörű, és úgy döntünk, hogy támadjuk a Military Highway-t, ami Tbilisibe visz. Utólagosan is azt mondom, hogy bölcs döntés volt. Az orosz határon a vízummal a szokásos incidens jött. Nem jó az útlevelem száma, ami a vízumban van. Az először kedvesnek látszó főnököt kiakasztják a többiek, úgyhogy engem, és két másik beutaltat bezárnak egy szobába. Kicsit betojok, hogy most mi lesz. Nem érzem magam jól bezárva.
Durván egy óra múlva szólnak, hogy megvan a pecsét, és mehetek Grúziába. Boldog vagyok. 🙂
Este érjük el Tbiliszi óvárosát, hol megpróbálunk szállást keresni. Nem egyszerű feladat. Van nagy szoba puccos helyen, 170 dolcsi/nap áron, de inkább azt választjuk, ahol csak 30 euro/nap. A tulaj egyiptomi, és beszél egy kicsit magyarul. A Kartago tours egyiptomi embere volt egy ideig. kicsi a világ…:-)

Tbilisi Old Town
Másnap kimentünk a piacra, azután a pályaudvarra, majd az óvárosban bolyongtunk. Tbilisi nagyon élhető hely, szuper tavernák, éttermek, bárok, és szórakozó helyek vannak. Az első úti célunk az ősöreg Sighnagi falu. Délután érjük el a falut, ami eddig a legszebb az utunk során. Bolyongunk egy picit a városban, majd megyünk tovább. Ismét nekikezd az eső. Nem tankolok a megállónál, ahová az eső elől húzódunk be, ami később igencsak rossz döntésnek bizonyul. Kivigyorodik a lámpa, hogy fogytán a benzin. Fent a hegyekben a kis falvakban természetesen annyi benzinkút van, mint mackósajtban a brummogás. A hegy tövében van egy város, ahol talán van tinta a motorba. Levágtatunk, és szerencsém lesz. Természetesen a helyi pénzem is elfogyott. 10 lariért veszek 5 liter normál benzint. Szereti a motorka, és repesztünk az első normális kútra, ahol teletankolom Api kártyájáról a motort. Egy vágtatás következik Tbilisin keresztül Mtskheta-ba, ami egykoron Grúzia fővárosa volt. Szép falu, és a híd amin bejutunk szintén nagyon gyönyörű. A nézegelődés után visszajövünk a szállásra, ahol a ma estét egy 8 ágyas szobában töltjük.

Batumi
A ma reggelre kitűzött úticél Batumi. Előtte viszont felmegyünk Goriba a Sztálin múzeumba, és megnézzük, hogy hol született a mester. A múzeum a fő téren van, nem nehéz megtalálni. Közvetlenül a múzeum mögött van a szülőház is, amit szépen rendben tartanak. Az izraeli turisták sokan vannak, így várni kell egy kicsit a fotóra. Az út csodálatos, és nagyon tetszik. Fent kanyarog a hegyek között, és végig fákkal szegélyezett. Ezután megtekintjük a Cave Town-t, ami 1000 évvel ezelőtt készült, az egyik legöregebb sziklába vájt város a földön.
A Sziklaváros után törünk előre Batumi felé. Gyönyörűek a Kaukázus hegyei.

Doğubayazıt
A Grúz – Török határ 1 óra alatt megcsinálva, és már robogunk is tovább. Egy hegyi városban megállunk enni pár falatot. Estére elérjük Doğubayazıtot. Holnap, ha minden jól megy, irány a Van tó.

Hakkari
Miután megreggeliztünk, lementünk a motorokhoz, és kiderült, hogy Api hátsó csomagját a török srác felpakolta a békaevő turisták kisbuszának tetejére. Nincs csomag. Egy 10 perces telefonálgatás után a sofőr közli, hogy 20 perc múlva visszajön, és visszahozza a csomagot. Szuper. Egy óra múlva visszamegyünk a hotelhez, és csomag még mindig nincs. Még egy szűk órát várakozunk, majd végre megérkezik a várva várt hátsó csomag. Sikerül 11-kor elindulni. A Van tóig nincs élmény, leszámítva az utak változó minőségét. Van után vágtatunk előre, és egy híres várnál megállunk fotózni. Rögtön jön két igencsak koszos kisgyerek, és valamit hadoválnak kurdul. Nem értem. Az egyik már benne van félig az oldaldobozban, mire észbe kapok.
(folytatjuk)

(ha tetszett a cikk, szólj hozzá! Bejelentkezéshez segítség az oldal alján)

Grafikai munkák

Videó szerkesztés

Eladó cuccok

Autómentés – szállítás