Attalától a Nordkappig – I. rész

Szöveg: Amrein László
Képek: Amrein László, Kapinya Marika

Mindig keresem az érdekes témákat, bármerre is járok. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy néha elég csak a szomszédba átugrani érte! Attala Kaposvártól kb. 20 km-re található, keleti irányban a 61-es főút mentén. Ezen a kis falun számtalanszor áthaladok, és az út mellett az egyik háznál állandóan ki van tolva pár motor, ami számomra már szokványos látványt nyújt, …. azt viszont nem gondoltam, hogy a kerítés mögött egy 200 db-os motorgyűjtemény található!

Kapinya Marika és Finessi Roberto

A kiállítás furcsasága, érdekessége számomra az, hogy a jobbára veterán motorokból álló gyűjteményt nem restaurálják, hanem a fellelt állapotában őrzik meg! Eddig azt tapasztaltam, hogy a veteránmotor gyűjtők a fellelt példányokat restaurálás céljából vásárolják meg. Szóval érdekes Kapinya Marika és Finessi Roberto szemléletmódja, mármint, hogy a fellelt állapotukban hagyják meg a járműveket! Egy dombóvári veterán találkozón figyeltem fel Marika részletes előadására az egyik motorjukat illetően, ugyanis olyan lelkesedéssel, és precizitással adta elő a műszaki paramétereket, hogy egyből leviláglott, itt többről van szó, mint egy egyszerű motorozásról! Kapinya Marikával beszélgettem a motoros életéről!

– Honnan ez a mérhetetlen motorszeretet?

– Gyerekkorom óta tart ez a szerelem. 11 évesen kezdtem motorozni az édesapám motorjával, igaz az elején még nem tudtam berúgni. Ha átnézel ott a garázs felett, akkor látszik a dombon az a kis piros tetejű ház, nos, én ott születtem. Szóval, még nem tudtam berúgni a motort, így a dombon gurultam be, és úgy indítottam el.

– Ismerted a beugrasztás technikáját?

– Persze, hogyne tudtam volna! Még ugrottam is egyet rajta, ahogy kell! Így a motor begurult, igaz a szüleim is mikor hazaértek, de idővel hozzászoktak 🙂

– Milyen motor volt ez?

– Egy 125-ös Csepel, aztán sorban jöttek a többi keleti motorok. Pannónia, Jawa majd a ’70-es években az Mz-k. Már 18 évesen volt jogosítványom, és ami abban az időben fellelhető kelet-európai motor létezett, azt mind megültem. A környéken úgy is hívtak, a „Motoros Mari” meg „a P20-as”!

– Abban az időben volt még más nő is, aki motorozott a környéken, vagy te nagyon kirívó eset voltál?

– Hát, abban az időben nagyon kevesen. A fiúk még 100 km-ről is eljöttek, csak azért, hogy megismerjenek!

– Akkor a motor akár ismerkedési eszközként is funkcionált?

– Annyira nem, mert már férjnél voltam, de sok helyen beszéltek róla, hogy van egy csaj, aki motorozik, így messziről is eljöttek, hogy megismerjenek. Annyi elég volt, hogy megálltunk valahol, ittunk egy kávét és kicsit beszélgettünk.

– Azért a motorozáshoz nem csak manapság kell pénz, abban az időben miből oldottad meg a hobbidat?

– Megmondom őszintén, előbb volt motorom, mint mosógépem :-). Én nagyon sokáig lavórban és mosóteknőben mostam, de motornak lennie kellett!

– A jelenlegi párod olasz származású, hogyan ismerkedtetek meg?

– 23 év házasság után elváltam, és elhatároztam, hogy kicsit körülnézek Olaszországban. Ez 25 éve történt. Konkrétan körül akartam kerékpározni, de Észak-Olaszországban leragadtam, ugyanis ott megismerkedtem Robertoval.

– Biciklivel??? Hogyhogy nem motorral?

– Háááát, abban az időben volt egy kis szünet a motorozásban, így biciklivel gondoltam, hogy körbejárom Olaszországot.

– Akkor gondolom Roberto is motorfanatikus volt.

– Akkor neki is kicsit szünetelt a motor, Ő abban az időben lovakat tenyésztett, de elég hamar rájöttünk, hogy mindkettőnkben azért elég erős a motor iránti szenvedély, így hamar visszatértünk a motorokhoz.

– Mi volt az első közös gépetek?

– Az első, amit közösen vettünk egy 350-es Jawa volt…

– ….megvan még?

– …természetesen, ott van bent a garázsban! Tőlünk nagyon nehéz motort elvinni, itt mindig csak több motor lesz. Aztán a Jawa után jött egy Pannónia, aztán egy Mz, majd mondta a párom, hogy jó lenne, ha vennénk egy motort utazni is. Az a piros Kawasaki 750 GPZ lett a túra motorunk. Mivel én is szerettem volna külön motort, így az 5. házassági évfordulónkra kaptam ajándékba ezt a MotoGuzzi Nevadát.

Az ajándék Moto Guzzi

– Hogyan gyűlt össze ennyi motor? Az oké, hogy veszünk még egyet, de ezeket gondolom fel is kellett kutatni, előre eltervelt vásárlási szándékkal!

– Ugye, kezdődött a Jawa-val, a Pannóniával, aztán beszéltük, hogy vegyünk egy kicsit régebbieket is. Mivel Roberto olasz, így először az ottani típusok között keresgéltünk. Olaszországban rengeteg veterán börze van, onnan kezdtük hozni a régebbi típusokat. Pl. az imolai versenypályán akkora börze szokott lenni, hogy a 4,5 km hosszú pálya mindkét oldalán végig sátrak vannak, meg a depó is tele van. Egy nap alatt be sem lehet járni! Szóval onnan is mindig úgy jöttünk haza, hogy volt 2-3 motor a furgonunkban.

– Ezt miből lehetett finanszírozni?

-folytatjuk-

(ha tetszett a cikk, szólj hozzá! Bejelentkezéshez segítség az oldal alján)

Eladó motorok

Grafikai munkák

Videó szerkesztés

Eladó cuccok

Autómentés – szállítás