A Superbike Magazin hőskora – A Dodor 2. rész

Szöveg: Amrein László
Képek: Fodor Donát “Dodor” arhívum

Még a nyomtatott verzióban készítettem ezeket az interjúkat három olyan emberrel, akik a hazai motorosélet meghatározó alakjai. A korai Superbike Magazin szerkesztőit fogtam vallatóra, mint egykori kollégákat! Dodor (Fodor Donát), Mocsok (Oncsik Zoltán), és Vékony (Lővey Ádám) motoros újságírói pályafutásuk korai szakaszát mutatja be ez a sorozat!

Komoly motorod már volt, de hogyan kerültél bele a motoros életbe?

Abban az időben kezdett itthon megjelenni az internet. Én is beinvesztáltam egy számítógépet és internetet. Akkor indult a motorland.hu oldal is, és én benne voltam az első öt emberben, aki annak a fórumába beírt. Ott pár hónap alatt egy olyan kis közösség alakult ki az ország minden részéről, ami később egy baráti társasággá alakult. Szóval annyira jó volt a netes csapat, hogy egy idő után nem volt kérdés, találkoznunk kell. Az első találkozó az én szülinapi bulim volt, amit egy haverom faterjának a tavánál, egy erdőben tartottunk. Voltunk vagy százan, és őrült jó buli volt. Csónak, buli, pia, kaja, motorozás, minden volt a hétvégén! Itt ismerkedtem meg a Lővey Ádámmal is. De még hozzátartozik a sztorihoz, hogy 2000-ben elkezdtem a Pannónia Ringre eljárni ilyen gyorsulási versenyekre….

A Cseh Józsi féle szervezésben?

….igen. Szóval ott rommá vertek…..

Mi volt a csuklóddal?

Mindjárt mondom. Szóval 2000-ben megvettem első motoros ruhámat, mert egy haverom elcsalt szintén a Pannónia Ringre pályamotorozni is, ahol úgy képzeld el, akkor még nem volt semmi! Egy darab néni ült egy toronyba, én megkérdeztem, lehet menni ezen a pályán? Persze, 7.000 Ft. Egész nap mehettem annyiért akkor! Szóval, elkezdtem menni…de tudni kell, akkor még az egész motorozás, spórolásról szólt! Úúúú, nem kell ide olyan gumi, stb. Emlékszem vettem valami szar, kemény gumit, amivel az első kanyarban a sóderágyban végeztem, a vadi új Belo osztrák bőrruhámban! 🙂 . Néztem az előtte még karcmentes motorom, és gondoltam én állat, hát kell ez nekem??? Akkor azt mondtam, ez hülyeség, én úgysem tudok versenyezni, így maradtam a gyorsulási versenynél. Akkor vettem egy Spyke ruhát, amitől teljesen kész voltam, annyira jó volt akkor! Szóval maradtam a gyorsulási versenyeknél, amiket Cseh Józsi már a Rába Ringen tartott. Emlékszem Agónak (Kmetty Ágoston egykori gyorsulási versenyző – a szerk.) neki is volt egy 900-as CBR-je, és én voltam az egyedüli, aki megtudta verni.

A lényeg az volt, hogy én nyertem az évet. Kész voltam teljesen, hogy én, aki nem is tud motorozni, szar csuklóval elvertem mindenkit! Ez hatalmas élmény volt számomra! Az merült fel bennem, hogy én vagyok ennyire jó, vagy a többiek ennyire szarok? Emlékszem a díjkiosztó novemberben volt Pápán, és egyedül én érkeztem motorral! Be kell, hogy valljam, csak azért, hogy majd az Erdős Csabi (drag versenyző – a szerk.) majd hogy felnéz rám, hogy motorral megyek. Csabi már akkor király volt a motorosok között, hiszen már volt egy épített dragja, de végül le sem lett sz…..va, hogy én mivel mentem novemberben 🙂 . Jó barom voltam, na! Szóval a lényeg, hogy a dokinak nem mondtam meg, hogy én motorozom újra, és mikor mentem hozzá ellenőrzésre, akkor elvittem neki a kupámat. Kérdezte, ez meg micsoda? Mondtam ezt nyertem. Maga motorozik??? – kérdezte. Mondom, 2 éve. Azt mondta, akkor most már értem, hogy a csuklója miért jött rendbe! Megmondta a doki, hogy attól nem ment el teljesen a csuklóm, hogy ahogy húztam a gázt, és erőltettem a kezem, úgy kapott folyamatos vérellátást az ízületem. Szóval a motorozásnak köszönhetem a kezemet!

Hm, érdekes, mert pont ezért vannak a kéztornák az ilyen sérülések után, érdekes, hogy téged nem küldtem ilyenre.

Én nem tudtam, hogy mit kellett volna tenni, de talán annyira szar volt a kezem, hogy a doki már nem látott reményt benne, ezért nem küldött tornára.

Ok, folytassuk onnan, hogy hogyan kerültél pestre, és a motoros életbe?

Mint említettem, a Motorland-os csapatban megismerkedtem Lővey Ádámmal. Szóval ezzel a csapattal közösen elmentünk az Interwheelre. Ott megdumáltunk, hogy együtt gurulunk még egyet, de mikor indulni kellett a Lővey nem volt sehol, csak később került elő. Mondom, hol voltál már? Ááá, semmi csak dumáltam valakivel – mondta ő. Ez volt 2002 tavaszán, és ugye 2002 januárban jelent meg az első SuperBike Magazin. A lényeg, hogy akkor vidéken nem lehetett kapni, viszont neten a haveroktól értesültem, hogy van egy ilyen újság. Nagyon odab….szós volt, nagyon durva, isteni volt, és könyörögtem nekik, hogy kifizetek bármit, csak küldjenek egyet nekem postán! Lassan terjedt országosan, és már kapni is lehetett. Kinyitottam, és el voltam ájulva, hogy ennyire jó újságot, hogyan lehet, meg minden! Elolvastam az összes betűjét, még a Ft-ot is, mindent! És látom, hogy szerkesztő Lővey Ádám!!!! Basszus, ez hogy, meg minden, egyből hívtam Ádámot! És összeállt a kép, hogy az Interwheelen azért kellett várni rá, mert a SuperBike Magazin standján dumált velük!

Így került Ádám az újsághoz?

Ja, odament hozzájuk és mondta nekik, hogy szerkesztő szeretnék lenni nálatok. Azok meg mondták, hogy de jó, mi pont szerkesztőt keresünk! Szóval ilyen egyszerű volt a dolog akkoriban. Mondjuk, nem is volt rendes szerkesztőség még akkor, mert volt egy grafikus, a Bidnay Matyi, mint főszerkesztő, meg volt egy nő, aki az újság terjesztésével foglalkozott. Szóval az elején csak az angol anyagot fordították át, ennyi! De akkor is oda b…szott! Szóval megláttam a Lővey nevét, és egyszerűen lesokkolt! Ez az ember itt dolgozik, és nem is mondta nekem? Szóval hívtam, dumáltunk és mondtam, bármit elkövetnék azért, hogy én ott dolgozhassak, mindegy mit, csak ott lehessek…..

Hát, igen. Sokan még ma is sok mindent megtennének érte!

Igen. Szóval mondtam Ádámnak, hogy ha valami van, akkor azonnal szóljon, annak ellenére, hogy én akkor tök jól éltem, meg volt a lóvém, meg minden. De egy ilyen magazin akkora csáberő volt, hogy bármit feladtam volna érte! Eltelt pár hónap és hív az Ádám, hogy még mindig itt akarsz dolgozni? Mondom, hát hogy a fenébe ne! Mondta, hogy most fogják kirúgni a terjesztési embert, és akkor szól az érdekemben. Teljesen lesokkolt a történet, irány Pest, találkozás Niedemayer Tónival. Mondtam neki, én bármit megcsinálok, szopok, nyalok, gombot varrok…..ingyen is, ha kell, csak itt lehessek 🙂 ! Mondta a Tóni, hogy akkor hajrá, tudod-e, hogy mit kell csinálni? Mondtam, fogalmam sincs, de majd megtanulom. Tényleg fogalmam sem volt az egészről, de nem érdekelt. Hazamentem, és közöltem otthon, hogy költözök Pestre! Egy nő volt előttem, aki ott volt még egy hétig, hogy átadja nekem a dolgokat, de annyira be volt sértődve, hogy semmi segítséget nem kaptam tőle, hogy mit is kell csinálni, vagy ki kicsoda, vagy mit tudom én! Még csak annyit sem segített, hogy volt egy excel táblázat, amiben a számok, nevek, adatok, stb. különböző színekkel voltak jelölve, és hogy a színek mit jelentenek, szóval semmit, érted! Onnantól kezdve én voltam a terjesztési vezető, akinek fogalma sem volt az egész történetről, de a lényeg, hogy a SuperBike Magazinnal voltam 🙂 ! Kb. 1 hónapom ment el arra, hogy feltérképezzem, hogy egyáltalán mi is a feladatom. Lassan azért kezdett képbe kerülni, mit is kell csinálni, Lapker, újságosok, előfizetés, stb. Csak a munkám sajnos jobbára abból állt, hogy ültem a számítógép előtt, meg a garázsban pakoltam a rengeteg újságot, amivel kezdett egyre jobba tele lenni a tököm, a többiek meg mentek motorozni.

Enduro teszt 2004-ben az SBK-ban!

Akkor az elején te nem is szerkesztő voltál?

Nem hát! Akkor még nemigen ment az újság vidéken, meg nem is igen ismerték, így Tónival egyre többet beszélgettünk, hogy hogyan is lehetne ezen változtatni. Ugye, senkinek nem volt fogalma akkor a marketingről a magazinnál. Tóni mondta, mivel én vagyok a terjesztési vezető, a lapeladási számot is tőlem várja! Emlékszem az elején olyan problémákkal küszködtem, hogy elmentem valahová, és nem találtam vissza az irodába, telefonon hívtam a többieket, hogy valaki jöjjön el értem, itt és itt vagyok 🙂 . Szóval az újságot kiterjesztettük országosra, és Tónival ötletelgettünk, mit is kellene még. Talán hirdetni kellene a tv-ben? RTL, TV2, feladunk 20 mp-s spotokat, meg itt hirdetünk, ott hirdetünk, az majd jó lesz! Csináltam egy olyan költségvetést, amire Tóni ránézett, és csak annyit kérdezett: mi van, hülye vagy?? 🙂 . Mondom, jó, hát akkor ez nem jött be. Akkor kitaláltuk, hogy csináljunk egy tv műsort, nevezzük el SuperBike Magazinnak, termeljük ki nullára, és az jó ingyen reklám lesz az újságnak!

Ok, de hogyan lettél tesztelő, ha egyből a tv-vel kezdtél foglalkozni?

Mikor oda mentem, akkor a Tóninak is megmondtam, azért adtam fel az előző életemet, hogy motorozhassak, nem újságot akartam pakolni, meg táblázatok előtt ülni. A tesztelés az úgy jött, hogy a Bidnay Matyi volt akkor a főszerkesztő, Oncsik Zoli a főtesztelő, és Lővey meg a szerkesztő. A Bidnay nemigen volt a toppon a motorozásban, és valamiért nekem állandóan keresztbe tett! Mikor mentek motorozni, nekem állandóan kitalált valami feladatot, pedig akkorra már nem kevés km volt a hátam mögött, és különbséget tudtam tenni a motorok között. A Hondámba bele tettem két év alatt 60.000 km-t, a Suzukimba 25.000 km-t, ami azért nem kevés. Először azt hittem azonnal kánaán lesz, én csak motorozni fogok! Ekkor tűnt fel, hogy mikor ezek mentek motorozni, én mindig kimaradok. A fél életemet feladtam, és itt pakolom az újságot! Ekkor derült ki, hogy a Bidnay fúr engem, mint az állat!

Viszont egyszer az Ádám kiharcolta, hogy elmehessek velük tesztelni. Ha jól emlékszem Pécsre mentünk a Cserni Zsoltihoz egy Kawasaki tesztre. Ekkor szerepelhettem először a magazinban, és leírhattam a véleményemet! Húúú, hát teljesen kész voltam, hogy végre én is csapattag lettem, volt öröm rendesen. Közben azért kiderült, hogy az Oncsik, Ádám meg én azért hajtunk rendesen, a Matyira meg mindig várni kellett. Jött a 2002 év vége, mikor is megérett a gondolat, hogy meg kellene csinálni azt a tv műsort. Gondoltuk mi majd motorozunk, valaki meg lekamerázza, valaki meg műsort csinál belőle. Nem is gondoltunk bele komolyabban. Végül, kiderült, hogy nekem kell megoldani mindent, pedig gőzöm sem volt róla! Kamera, operatőr, vágás, műsorvezető!!??? Először nagy arccal befutottunk az RTL Klub-hoz, hogy, na, megérkeztünk, csinálnánk egy klafa műsort. Azok meg mondták, hogy jó, letesztek ennyi meg ennyi lóvét, és mehet is az adás! Így ez nem jött be, de Tóni valahonnan ismerte a Svábyt a TV2-től, de arra is vártunk hónapokat, és láttuk abból sem lesz semmi. Végül Tóni összejött a Sport1 valamilyen emberével, aki beszélt egy másik emberrel, az meg azt mondta, üljünk le és beszéljünk. Végül megegyeztünk, és innentől kezdve én nem is foglalkoztam mással, mint a műsorgyártással. 2003 áprilisára tűztük ki az első adást, de előtte pár hónappal még nem álltunk sehogy! Mondjuk a Sport1 megnyugtatott minket, ne aggódjatok, itt van profi operatőr, vágó, kamera, vágógép, minden! Nekünk a technikai részével nem kellett foglalkozni. Haaahhh, ez k..va nagy segítség volt, de nem volt még műsorvezetőnk! Tóni meg rám nézett, azt mondta, te találtad ki ezt az egészet, te leszel az! Mi van? Hogyan? Mit?…el voltam halva teljesen. A lényeg, hogy elküldtek az Ádámmal beszéd technikushoz minket! Az Ádám egyszer ment el, én meg kétszer! Vicces, de gondold el, februárban fekszem otthon az ágyban este, egy A4-es lappal a kezemben, amire rá van írva, hogy Anyám, Babám, ….meg volt egy csomó szó, amit hangosan kellett ismételgetni! Pár napig ment a dolog, azt hittem ez így működik, de hamar lecsengett, ezek ilyen tv-s arccá akarnak bennünket faragni! Úgy éreztem én erre nem vagyok alkalmas. Végül belementek, hogy menjen úgy a történet, ahogy mi akarjuk. Áprilisban elindult a műsor! K…rva nagy volt!!!

2003. Kunmadaras

Emlékszem, egy Honda CBR 600-zal kellett mennem a városban, ebből gyártották a főcímet a Sport1-esek. Az első felkomfomat a Citadellán mondtam fel. Azóta megnéztem párszor az első adást, szétröhögtem magam rajta! Szóval az elején teljesen a Sport1 emberének az irányítása alatt próbáltunk dolgozni, hónapokig tanítottak minket, hogyan, mit is kell csinálni. Ja, van egy fontos szál, amit kihagytam, és az később kapcsolódott ide a tv-s dologhoz. 2000-ben vagy 2001-ben pár haverral kimentünk Brnoba a MotoGP-re. Egyetlen egy dolgot tudtunk, hogy a 125-ös mezőnyben van egy magyar. Hogy, hogy hívják, vagy ki az, hogy néz ki a motorja, fogalmunk sem volt. Onnan tudtuk meg, hogy ki az, hogy a szektorban ahol ültünk, volt pár magyar, magyar zászlóval. Ez a srác pedig megállt előttünk egy gumifüstre. Na, hát ez volt a Talmácsi Gábor! Én meg csak néztem, vazze, van magyar a vb-n? Húúú, hát ez milyen király! Ez év végén még egyszer találkoztam vele, az M-Force motoros iskola tartott egy futómű beállítási tanfolyamot, engem pedig már elkezdtek érdekelni ezek a dolgok, így elmentem. Mondták, hogy az egyik vendég Talmácsi Gábor, és az ő futómű specialistája lesz. Erre mondtam, nekem ott kell lennem, hiszen ott lesz az a gyerek, aki ment a vb-n! Rákerestem a neten, de semmit nem találtam akkor Talmáról. Szóval elmentem, és ott beszélgettünk, kérdeztem te voltál aki, Brnoban gumit füstölt? Mondta: te is ott voltál? Hűű de jó, klafa, láttad? Mondtam neki, hogy semmit nem találok rólad a neten.

Talma és Dodor

Nincs pénz, nincs semmink, még honlapom sincs, pedig annyi minden kellene – mondta! Nekem akkor voltak haverjaim, akik otthon voltak ebben a weboldalas témában, és megígértem Talmának, hogy akkor én összehozok neki egy weboldalt! Úgyhogy az első talma.hu domain nevet én vettem meg, és az első weboldalát én csináltattam meg Talmának, természetesen ingyen! Így lett neki weboldala először. Emlékszem, mikor találkoztunk, hogy egyeztessünk erről a dologról, a Camponába ültünk le, én meg le voltam sokkolva, hogy én a vidéki, egyszerű hülye gyerek, és itt ül velem szemben olyan ember, aki a vb-n megy! Nekem egy isten volt, és hatalmas megtiszteltetés volt, hogy szóba állt velem! Azért ugrottam vissza a sztoriban, mert mikor én oda kerültem az újsághoz, akkor derült ki számomra, hogy Talmának azt az évét – mikor láttam Brnoban -, azt a SuperBike Magazin tulajdonosa, Niedermayer Antal finanszírozta! Ez úgy derült ki, hogy egyszer ültem az irodában, és egyszer csak bejött a Talma! Hello, – hello, hát te? Én itt dolgozom, már két hete! Te itt? Hát a tulaj tök jó haver, meg minden! Tóni is csak nézett, hogy kicsi a világ!

A tv mellett még az elején csináltam a terjesztést is, de azért a kettő együtt húzós volt. Úgy nézett ki a napom, hogy 9-re bementem az irodába, délután 5-ig megcsináltam a terjesztéssel kapcsolatos dolgaimat, majd rohantam aSport1-be műsort szerkeszteni. Általában éjjel 1-2 körül mentem haza. Majd másnap ugyanez. Ez minden második héten hétfőn, kedden, szerdán így ment.

Akkor jött a Shop is, ha jól emlékszem, ugye?

Igen, az meg még tetézte a dolgot, hiszen azzal is nekem kellett foglalkozni. Azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én mindenképp pénzt akartam keresni, hiszen mindent feladtam, hogy a SuperBike-hoz kerülhessek. De azért ennyi munkáért, amit kerestem, aránytalanul kis pénz volt! Az albérletre, és hogy néha haza menjek, arra sem volt elég az a pénz, így már a tartalékaimat kellett felélnem. Szóval el kellett gondolkodnom, hogy szép és jó ez a sztori, de ha nem tudok belőle megélni, akkor változtatni kell. Nyilván nem akartam kiszállni ebből, és az első ilyen lehetőség pont ez a shop volt. Tóni kitalálta, a Joe Bar Team sztorit, hogy forgalmazhatnánk. Mondtam neki, ok, de csináljuk úgy, hogy én megfinanszírozom a raktárkészletet, Tóni hirdeti, a hasznot pedig felezzük el. Ez a shop aztán elég jól felfejlődött, amiben egy egész SuperBike brandet is kitaláltam, így lett bögre, kulcstartó, póló, stb. Emlékszem abban az évben kezdődtek ezek a pályanapok az amatőrök részére. Tóni megegyezett a Pannónia Ringgel, és rám bízta, hogy szervezzek egy SuperBike Magazin kupasorozatot. Erről sem tudtam semmit persze, de csináltam. Meghirdettük, kitaláltam a regisztrációt, adtunk kaját és vizet az embereknek, és vártuk, hogy mi lesz. Olyan szinten beindult, mint az állat, hiszen akkoriban nem volt sehol ilyen jellegű kiszolgálás a pályanapokon. Itt hat SuperBike Magazin futamot csináltunk meg, hogy full telt ház volt!

Azért úgy végig futtatnám, hogy abban az időben csináltam a pályanapokat, a shop-ot, az újságot és a tv műsort, de a fizetésem még mindig ugyanaz volt. 2003 év végén jutottam el idáig, hogy ezt így tovább nem tudom csinálni. Decemberben Tóni megszervezett egy céges bulit, hogy lemennek valahová Balatonra….

– folytatjuk –

(ha tetszett a cikk, szólj hozzá! Bejelentkezéshez segítség az oldal alján)

Ezt olvastad már? :

Eladó motorok

Grafikai munkák

Videó szerkesztés

Eladó cuccok

Autómentés – szállítás